Írói Utószó

Sziasztok!

Először is egy-két szót a blog eredményeiről mondanék.
10.599  oldalmegjelenitésem van/volt. 23 bejegyzés, és 23 rendszeres olvasó. A  legtöbbet olvasott fejezet az 1.fejezet a maga 455 megnyitásával.

Aztán pedig a történetről beszélnék. Spencer karakteréről annyit tudtam, hogy nagy fejlődést szeretnék neki, az akartam felnőjön a történet végére. Luke tragédiája volt az egyetlen amit még előre tudtam, de persze sok variáció  volt, de ez tűnt a legtanulságosabbnak. Aztán ami Ashton-nal történik, az, hogy gyereke lesz azt sem tudtam az utolsó pillanatig összeakartam őket hozni, Spencer-rel de aztán elvetettem, mert Luke-al szembe nem tartottam fernek. Ott van még nekünk Mikey aki Cliff beceneven van benne a sztoriban, róla azt kell tudni, hogy az utolsó pillanatban Ashton után ő jutott eszembe mint lehetséges pasi jelölt, de azt azért vettettem el mert ő Michael a srác aki a legjobb barát volt mindig is, Calum pedig szóba sem jött, Cal ebben a blogban valahogy annyira nem kapott szerepet, de majd a következőben. Aztán ott van a blog utolsó mondatában Evan Matthews. Mr. Matthews ötlete nem tudom honnan jött, de gondoltam adok Spencernek és nektek valakit, hogy itt van és képzeljétek merjetek tovább gondolni, hogy vajon meddig mentek el. De ki tudja? Lehet, hogy egy kicsit megismertetem veletek Evan-t és kap egy novellát vagy akár egy blogot.

Elég sok blogom van volt és is, de talán eddig valamiért Spencert tudnám elképzelni mint barátomat. A véleményeink néhány dologban egyeztek, de a legnagyobb dologban a drogban, viszont nem! Fiúkkal pedig nem tudom, Lukeot egy kicsit így képzelem el egy kapcsolatban,

És így a végére, a legtöbbet írás közben az Amnésiát hallgattam.  És a következő blogom főszereplője Calum lesz.  Azért ő mert ebben nem kapott olyan nagy szerepet míg a többi fiú igen. A blogra  valószínűleg Január 1-jén fog felkerülni a prológus:) Remélem tetszeni fog majd az is:) És végül úgy döntöttem nem lesz alternatív befejezése a Kedvesemnek... , mert hát végül is "boldogan" zártam le.

Epilógus

2009.augusztus 20, Melbourne 



Cliff kocsija megáll a házunk előtt, Mason kezembe ad két darab Jointot, kínál Heroint is, de persze azt el nem fogadom. Cliff is kiszáll velem együtt. 
- Vigyázz magadra, El - mondja és megölel 
- Miért mi bajom lehet? - kérdezem 
- A droggal vigyázz ismered Mason-t nem a legjobb dílertől veszi 
- Vigyázok, Cliff - puszilom meg a legjobb haveromat 
- Akarlak én még gimibe látni úgyhogy jó is lenne! - simogatja meg az arcomat 
- Fogsz is - adok neki még egy puszit és bemegyek a házba. Leveszem a bakancsomat, és felkötöm a hajamat. Két plusz dzseki van az akasztón, jaj, de jó! Anyámnál megint van valaki vagyis valakik. 
- Itthon vagyok, anya! - kiabálom, de tudom így se hallja meg mert pasi van nála .  Bemegyek  a nappaliba és egy fiatal srác ül ott. Szőke haja és kék szeme van. Rám nézz. Szemei olyan kék mint az ég és könnyű bennük elveszni. Feláll. 
- Te is kurva vagy? - kérdezi, szemrebbenés nélkül. Pofon vágom 
- Ezt miért? - kérdi 
- Mert nem vagyok kurva, de  anyám az  - mondom, és fordulnék meg, mert már igazán kívánom az anyagot. 
- Nem tennél velem különbséget, pinki? - kérdezi 
- Mi van? 
- Tudod, dughatnál  velem - mondja szemrebbenés nélkül, én pedig csak állok ott, és nézem a fiút. Nem tudom mit akar itt ennyi idősen, de nem is érdekel, érzem, hogy valami vonz hozzá, valami meg magyarázhatatlan köt hozzá. 
- Én szex előtt randizok általában, szöszi - mondom 
Az arcát nézem vajon mit reagál a hírre miszerint én nem akarom őt. Látom valamin gondolkozik, de nem tudom mi lehet az. 
- Jól van, holnap este 6-ra érted jövők. - mondja. És kacsint egyet, majd mosolyog. - Hogy hívnak? 
- Spencer Wild - rövidítem le a nevemet - Téged? 
- Hemmings. Luke Hemmings. - mosolyog azzal a mosollyal amiről egyből tudom, hogy nem lesz ez átlagos kapcsolat. 

2016.Július 10, London, jelen 
Leülök rendesen a kanapéra. Beletúrok immáron szőke hajamba. A fiúkat vizslatóm, akik mind mosolyognak.
- Így találkoztunk, Luke-kal - mondom, még mindig fáj rágondolni. 1 évvel később valahogy sikerült kiheverni azt, hogy nincsen velem. Eltudom fogadni, és már beszélni is tudok róla. 1 éve a gép Brazíliába vitt, és ott is hagyott egészen 1 héttel ezelőttig.  Végig nézek a srácokon, akik mosolyognak. Ashton és a kislánya, Elinor. Nem tudom miért kapta ezt a nevet, Gemma azt mondta azért mert erős vagyok és azt akarja, hogy a lánya is erős legyen. Teljes egészében Ashton a kicsi. Ash nekem mondta el elsőnek, hogy apa lett, Gemmát nem vette el, de  senkinek nincsen vele baja. Ahogy egymásra nézünk látszik, hogy akarjuk egymást de nem lehet és ezért szenvedünk.
- 10 perc múlva kezdünk - jön be egy csávó az öltözőbe
- Megyünk, Phil - mondja Cliff, és megfogja a kezemet.
- Életed első koncertje, Spenc - monda Cal és megpuszil.
És miért lesz az első koncertem? Kiderült nem is olyan rossz a hangom mint hittem, a srácoknak új tag kellett Luke helyére vagyis akartak de nem tudták ki legyen az. Rám esett a választásuk. 1 hete elmondták mit akarnak, belemegyek,e? Igent mondtam. Mielőtt kimegyünk elmondunk egy imát,. A fiúk felmennék és bejelentenek. Felmegyek és leülök a helyemre. Körbe nézek és tudom, hogy itt van. Valahonnan nézz engem. Valahol itt van és biztos vagyok benne, hogy mosolyog azzal az idétlen mosolyával amit úgy szeretem. Szinte érzem, hogy átkarol, és azt súgja a fülembe. Gyerünk, szöszi, csináld. Oldalra nézek és ott van. Tudom , hogy nem ő. Mosolyog. Szárnyai vannak, amik fehérek. Mosolyog. Nekem pedig könnyek gyűlnek a szememben.
- Sziasztok! Spencer Wild vagyok, a 5 Seconds Of Summer  új tagja. A dalt ami most jön Luke emlékéért szóljon. A címe Let Her Go .
És elindul az ismerős dallam. Csak jönnek a hangok majd idővel a könnyek is. Ahogy rágondolok és arra mikor ezt írtam. A gépen voltam idefelé. Nem tudtam még elfelejteni őt. Szoknyámat gyűrőm össze. Mikor befejezem a srácokra nézek, ők is sírnak. Cliff bólint.
- Most pedig egy dal jön amit még Ő írt. - előveszem a szöveget - biztosan ismeritek. Justin Timberlake csodáson énekeli el, de ma este ideje, hogy mi is előadjuk. A cím alatt az áll Kedvesemnek.. , És Mr.Timberlake is ezt írta a videó elejére amit köszönünk neki. Akkor szóljon a Mirrors. 
Oldalra nézek. Ott áll még mindig, és engem nézz, büszkén. Könnyek folynak végig arcomon ahogyan éneklek. Szeretem ezt a fiút ez az amit feltudok fogni, hiába halott ő velem van, és ő volt az én tükörképem. Ő volt a mindenem. Oldalra nézek de már nem áll ott semmi.  Mikor vége van a koncertnek lemegyek, és az öltözőbe megyek.  A tükörbe nézek. Nem tudom mikor fogom végre elhagyni, ne tudom mikor tudom majd a hiányát pótolni, nem tudom mikor tudom majd őt,  pótolni magamnak, mikor lesz ennek már vége. Mikor lehetek végre boldog? Talán sohasem. De reménykedem. Reménykedem, hogy egyszer majd eljön hozzám a boldogság, meglátogat és el sem akar majd menni, érzi majd itt várták már régen, és megfogják becsülni.
- Miss Wild - és nyílik az ajtó. odafordulok. Egy barna hajú, barna szemű magas fiú áll ott. Rám mosolyog, mitől valami megmozdul bennem, a szívem nagyot dobban mintha feltámadna a halálból.
- Mr.Clifford üzeni indulnak.
- Mondja meg neki, hogy egyedül mennék - mondom, és várom, hogy a fiú kimenjen azon az ajtón. De nem teszi.
- Eljönne velem meginni egy kávét, fél óra múlva végzek - mondja, és elmosolyodik
- De csak ha nem randi - mondom mosolyogva
- Nem az! - teszi fel a kezét mintha védekezne
- Hogy hívják? - kérdezem
-  Matthews...Evan Matthews

Sziasztok! 

Itt lenne az epilógus...

Na,hogy tetszett? Megmondom őszintén nem így akartam befejezni de erről bövebben beszélek majd az írói utószóban....
Nem hiába van két kép  "Spencerről". Ez valahogy jelzi azt, hogy mennyit változott:) 

És hajlok egy alternatív befejezésre. 

Szóval ha szeretnétek, hogy legyen akkor írjatok komit:) 

A héten, szerintem holnap , kint lesz az írói utószó:) 

És nefeledjétek komizz, hogy hogy tetszett, és az lenne a kérdésem nektek mi a volt a kedvenc részetek? 

21.fejezet Temetés......

Emlékszem egyszer mikor kicsi voltam eltörtem a lábamat iszonyatosan fájt, vagy mikor Luke megcsalt azt hittem ezeknél nincsen nagyobb fájdalom, egészen eddig. Pokoli volt és napról napra rosszabb, talán az hogy itthon vagyunk az csak rosszabbá teszi.  Tegnap este anya és Arthi jött ki elénk. Egyből anya karjába omlottam. Simogatta a hátamat Arthur is átkarolt, szinte tartottak, ne hogy összesek. Cliff este nálunk aludt. Együtt aludtunk, és valahogy ez így volt rendben, az, hogy este nem tudtam aludni, ő ölelt és vigasztalt engem és magát is. De a mai nap pokol. Cliff korán ment haza. Reggel anya a konyhában van. Kávét kérek, de persze a nem ad, a fiúk elmondták neki is. Teát készítek magamnak.
- Spenc, kicsim tudom nem a legjobb alkalom de bemutatom a barátom, Rober-et - anya hangja felé fordulok. A pasi, Robert anya kezét fogja és boldogan mosolyog, anya is szerelmesen mosolyog. Néhány napja még én is ilyen voltam, mások hánytak tőlünk, de én imádtam. Hányni tudnék anyáméktól.
Robert a kezét nyújtja, elfogadom a gesztust
- Spencer. Nem vagyok a legjobb formámban, de most halt meg a szerelmem - mondom ki érzelem mentes hangon.
- Kicsim, - ölel magához anya, de én kiszabadítom magamat és felmegyek. Hangosan zokogok fel, és mint a filmekben lecsúszom az ajtó elé.  Összehúzom magamat, és sírók. Felnézek a plafonra. Képek vannak Luke-ról amin mosolyog, rólunk.  Felállok és elmegyek fürödni. Ezután a szobámba megyek, ott felveszek egy fekete ruhát, semmi dísz, egyszerű ruha, egy harisnyát és a tornacipőmet, tudom nem illik temetéshez de ez Luke temetése. Ő is így jönne az enyémre tudom, hogy így jönne. Semmi smink nincsen rajtam, miért kéne? Telefonomat és zsebit teszek a ruha zsebébe. Körbe nézek, hogy minden meg van e és ekkor észreveszem az Amnesiát. Forgatom és akkor a hátulján egy sor látok...
Kedvesemnek.....
A többi ki van húzva. Ezután a másik oldalon a dal címe fölött a bal alsó sarokban kicsiben is ott van ez  a sor. Beleteszem a zsebembe. Szó nélkül megyek el a lakásból. Gyalog megyek a temetőbe, ahol még nincsen senki, de a ravatalozó már készen van.  A fiúk ott állnak. Nem tudok odamenni. Őt nézni ahogyan csukva van a szeme, arca pedig falfehér. Tudom, hogy el kell mennem. Már fordulnék el, de Gemma észre vesz. Pont vele akarok beszélni. Akaratlanul is a hasára nézek. Ashton-nak van valakije, ő boldog lehet. Cliff tudja mi van az arcomra írva. Idejön és átkarol.
- Nyugi, El..- súgja, de tudom nem így van.
- Gyere menjünk Luke-hoz - fogja meg a kezemet, de én csak állok.
- Nem megyek - jelentem ki, és leülök egy székre. A fiúk körém ülnék. Ashton érintése okozz a legjobban fájdalmat. Gemma kiment a mosdóba, míg Ash itt maradtak. Szánalmasan tekintek rá.
- Meghalt a legjobb barátod és rámászol a nőjére - nézek rá
Felállok és kimegyek. Nincsen nálam cigi, de tudom kinél van. Cliff-től veszek egy szálat és gyújtott. Minden egyes slukkal jobb lesz. Ezerszer jobb és jobb. De a fájdalom még mindig marja a szívemet. Várom mikor jön és azt mondja: Ez csak egy vicc volt élek! Persze elég nagy pofont kapna, de élne és nem lenne halott. Most átkarolna, és tudnék neki segíteni.Elküldeném rehabra, ott jól lehetne, aztán mikor leszokott hazajönne hozzám és boldogan élnénk. Eloltom a cigimet. Luke szülei érkeznek meg. Azt hittem már itt vannak.  Luke anyukája teljesen kész van, látszik rajta, hogy nem alszik, édesapján is ezt látom a testvérei, a két öccse. A két kis srác is ki van, látszik rajtuk, az, hogy nincsen már Luke. Az anyukája megáll előttem, néhány pillanatig azt hittem meg fog ütni, mert megérdemelném. De nem, megölelt. Én is átkaroltam és sírtam.
- Sajnálom... - mondom, de ő csak ölel. Percekkel később ellenged. Bemegy, de én maradok. Néhány ismerős arc jön erre. Nem is foglalkozom velük nagyon. Arthur itt marad velem, és átkarol, vigasztal. De meghallom Mason hangját. Előttem áll, látszik rajta, hogy sírt.
- Miattad halt meg, Luke - vádol meg.
- Miattam? - kérdezik vissza savanyúan
- Jól hallottal, Wild
- Miattam? Én adtam a kezébe heroint annak idején? - üvöltöm az arcába. - Tudom, hogy te voltál Mason, látom a karodat és azt is tudom, hogy csak te használtad! Te ölted őt meg
Arthur elhoz onnan, bevisz és leültet. Ő közé és Cliff mellé ülők. kezemet az ölembe ejtve nézek előre.  Mindenki kimegy a koporsóba fekvő testéhez, de én nem tudok. Valahogy itt kell maradnom. Nem tudnám őt látni, Így. Halottan.
- El, gyere - fogja meg a kezemet Cliff, de én a fejemet rázom. Itt akarok maradni. De látnom kell még egyszer, talán. Nem, nem tudom magamat rávenni. A tömeg kimegy a temetőbe. Cliff a kezemet fogja. Ott is székek vannak. Az első sorba ülök le. A pap beszél, elmondja az imákat Luke-ért, és meghallom a nevemet. Azt kérek mondjak pár szót. Luke temetése nyilvános így elég sok fan is itt van. Felállok és kimegyek. Letörlöm a könnyeimet. Kiállok.
- Nem készültem beszéddel. Nem tudom mit mondjak. De aki ismert minket, tudja, hogy szerettem. Persze, volt egy nagyon durva időszakunk, és azt kell mondjam akkor mind ketten tönkre mentünk. Sajnálom. Sajnálom, hogy nem tudtam megmenteni. Egy idióta vagyok, hogy nem tettem meg, és ezért bocsánatot kérek azoktól akik szerették őt. Ő volt a másik felem, ő volt az én legjobb barátom, a szerelmem. Nem vagyok a szavak embere ez már kiderült. Luke az volt, emlékszem mikor először találkoztam vele, tudtam, hogy egy csoda ez a fiú a kék szemével, a  szép szőke hajával, egy csoda volt. De ennek a csodának vége. - kiveszem a zsebemből az Amnésiát. - írt nekem egy dalt, legalább is állitólag egy egész albumot kaptam, de ez volt az első dal amit kaptam, Amnesia. Ez a dal látta minden szenvedésemet, tudja min mentem keresztül. Óriási hibát követtem el azzal, hogy csak most tudtam meg, hogy ő életem szerelme. Luke, egy tolvaj volt, elrabolta a szívemet, és nem is adta vissza.  Ohh., Kedvesem...
Ezzel pedig befejeztem. A lapot amin a szöveg van, a koporsón lévő virágok közé rakom. Visszamegyek a helyemre. Mikor vége van hazamennék, de valaki megfogja a kezemet. Mason az. Kérdően nézek rá.
- Ezt még Luke írta anno, kérte, hogy adjam oda ha elmegy, de nem akartam. Most már itt az ideje. Tudtam, hogy szereted. - mondja és elveszem a papírt. Cliff azt mondja hazavisz, de nincsen rá szükségem. gyalog megyek.
Ashton előttem megy, Gemma mellette van. beszélgetnek, de Ash szemében nincsen meg a ragyogás, ami velem meg volt. Elolvasom a lapot. Mirriors...az áll rajta. Alatta zárójelben, Kedvesemnek......
Elkezdem olvasni. Már az első versszak után folyik a könnyem. Csodálatos. Megfordítom és Luke írása van rajta. Eladva, J.Timberlake-nek.... Luke írta a dalt. Luke szeretett. És ezt elég sokszor bizonyította. Én is talán. Remélem tudta. Ashton pedig. Itt megy előttem és családja lesz. Boldog ember lesz. Ashton-nal mindketten kaptunk egy golyót a szívünk helyére.  De Ashton túlélte, én pedig belehaltam. Ashton tudd szeretni, ő boldog lesz, én pedig nem. Nem tudom mikor fogok újra tudni szeretni. A halál hív. Hív magához, mint egy gaz csábító, elég lenne annyi, hogy kifekszem az úttestre, és végem van. Luke újra velem lenne. De tudom, hogy azt akarja éljek, nem tudom, hogyan de élni fogok. Valahogy élnem kell. Meg kell próbálnom. Otthon a családom fogad. Apa is itt van, Miranda és Allison mellette, míg anya és Robert is, és persze a fiúk. Köszönök.
- Spencer....- mondja anya
Visszafordulok.
- Drágám, neked segítség kell. - mondja apa
- Nem vagyok dilis - válaszolom
- Tudom, de valaki segíthet feldolgozni ezt. - mondja anya
- Menni fog egyedül is - jelentem ki
- De, Spenc.... - mondja most Calum
- Nem kell nekem senki! Csak annyi, hogy egyedül lehessek a gyászommal. - ordítom. Felmegyek a szobámba és átöltözöm. Egy rövid nadrágot veszek fel, és a bakancsomat, Luke egyik klasszikus pólóját, azt minek az ujján csillagok vannak. Felkapom a táskámat és megyek. Persze jönnek a kérdések hová mész, de nem válaszolok. Küldök Neki egy üzenetet. Azt íróm bele, hogy megveszem az első repülőjegyet bárhová megy a gép, és ne keressenek csak  egy év múlva, ha gáz van hívóm őket. 1 év múlva Londonban, Luke halálának évfordulóján találkozunk. Ashton-nak írt üzenetem talán az utolsó. Nem érdekel, hová megyek csak el innen, az emlékek elől. Leintek egy taxit és megyek. Megyek mindnél messzebb innen. Menekülök, de mi elől is, pontosan? Ashton elől? A srácok elől? A családom elől? Arthur elől? A drog elől? Eddig menekültem ezek elől. Most már inkább a halál elől menekülök. A halál elől akarok elbújni, de tudom megfog találni, és vele jön a barátja is, az amit  tudásnak hívnak.  Tudni fogom mikor jutottam túl rajta. Valahol meg van ez a hely, de nem tudom hol.Bármit is hozzon a holnap és az azutáni nap, nekem most változásra van szükségem, rehabilitálni magamat, és elbújni a tudás és a halál elől. valahol...valahol jó messze innen.....

Sziasztok! 

Ez volt az utolsó rész, de persze még jön egy epilógus. 

Nem tudom ki mire számított, de remélem sikerült egy elég egyedi sztorit kreálnom. Ezután a blog után kezdek egy újat ami majd csak az új évben indul addig íróm a részeket. Ha megcsinálom kiteszem ide is a linket. De kint lesz egy szavazás arról milyen fajta blog legyen. 

A hétvégén kirakom az epilógust, elmondom kiderül, majd, hogy találkozott Luke és Spencer és persze Spencer élete kap egy kis boldogságot is, ennyi rossz után:) 

Eddig is mondjátok el, szerintetek milyen volt a sztori, és kinek szurkoltatok Luke-nak vagy Ash-nek? 

Nem rizsázok többet remélem tetszett a sztori és valakinek azért tanulságos volt azzal kapcsolatba mire képes is a drog. 

20.fejezet Minden más...

- Már 1 hete bent van - mondja Cliff
- Evet valamit? - kérdezi apa
- Nem, csak teát és kávét iszik. - mondja most Calum.
- Érjétek el, hogy legalább hazajöjjön - mondja apám
- Nem fog menni. - mondja most Ashton
- Akkor legalább ne sötétben legyen ott bent. - mondja - Spencer meg fog ott örülni.
- Nem örült. Csak gyászolja a szerelmét. - mondja Cliff.
Felállok az ajtó elől és az ágyra ülők. A térdem felhúzom magamhoz, és csak előre nézek. Sötétben vagyok. Luke 1 hete nincsen velem. 1 hete nem látom csodás arcát, csodálatos mosolyát, és holnap a földben lesz. Elfog tőlem menni. Azt mondja a gyásznak 5 fázisa van. Az első a dagadás, ez velem azonnal megtörtént. A második fázis a harag ami másnap jött. Dühös voltam magamra és Ashton-ra. Ashton-t okoltam ezért mert elment ő pedig engem. Egymással üvöltöztünk, és kiadtunk mindent. Akkor voltam kint utoljára.  Ezután jöttem rá, hogy Luke-ba voltam szerelmes, Ashton iránt csak vonzott valami, nem tudom mi az de nem szerelem. Ezután jött a harmadik az alkudozás. Alkudoztam istennel, hogy vigyen el engem és adja vissza Luke-ot nekik, a világnak, a srácoknak. És itt van a negyedik a depresszió. Nem akarok senkivel sem beszélni mert akivel beszélnek az halott. Emlékszem egyszer azt mondta én fogom előbb elhagyni, örökre. Tévedett. Luke hatalmasat tévedett. Kinézek az ablakon. Rajongok állnak kint. Mind szemében könny van. Senki nem tudta felfogni Luke halálát. A temetése Ausztráliában lesz. A fiúk gépe ma este indul és én is mehetnék velük. Fogalmam sincsen, hogy menni akarok e. Én Luke-ra úgy szeretnék emlékezni mint a kék szemű fiúra aki mindig nevetett. Aki megvédett mindenkitől. Az, hogy senkinek nem mondtuk el hogyan találkoztunk talán csak érdekesebbé teszi a kapcsolatunkat.
- El, egyél valamit, kérlek. Hoztam még teát. - hallom Mike hangját.  Kinyílik az ajtó. Arra nézek.
- Menny ki - mondom és a hangom megremeg.
- El, enned kell. - mondja, és leül elém.
- Nekünk is hiányzik - fogja meg a kezemet. Felnézek rá. Tekintettem szánalommal teli lehet.
- Ashton-nak is? - röhögök
- Igen neki is. - mondja - Ashton-nak gyereke  lesz
Erre felkapom a fejemet. Ha nem sírnék most akkor már biztosan sírnék.
- Mi?
- Gemma terhes. Ash pedig tudja milyen apa nélkül felnőni és nem akarja egyedül hagyni a gyerekét. - meséli
- Miért jobb lesz annak a gyereknek ha az apja és az anyja rühellik egymást? - kérdezek vissza
- Nem rühellik egymást, Elinor - mondja
- Cliff....Ash miattam szakított Gemmával és én is.....- kezdek bele de sírók
- Ne...Tudom. - magához húzz. - Ash elmondod mindent.
Ránézek és megcsóválom a fejemet. megkérem Cliffet menjen ki. Én pedig a fürdőbe megyek ami a szobához van. Végig tűröm a fiókokat míg megtalálom azt amit keresek. Drog. A kis tabletták csábítanak. Kiöntöm őket, de mikor bevenném tudom mit okoztak vele, hogy Luke miattuk nincsen velem, hogy ők vették el tőlem. A drog lett Luke végzete, Luke pedig az enyém. Luke elvit mindent amit éreztem magamban. Most már csak egy test vagyok,  a lelkemet elvitte magával. Néhány nappal ezelőtt vagyis 1 héttel ezelőtt elment, csak mert még több drogot akart, még több izgalmat. Ez a szar elvitte őt. És most estem vissza  a második szakaszba. Harag, és már nem Ash-t okolom hanem a drogot ami a közénk állt, mert ő a drogot akarta! És ez a harag nem a jó fajta. Beledobom a szemeket a vécébe majd lehúzom azt. A tükörbe nézek. Egy ollót keresek amit megtalálok és vágni kezdem  a hajamat, a földle hullik az összes de nem érdekel. Ezután pedig felöltözöm. A saját nadrágom van rajtam, és Luke egy felsője. Kimegyek a szobából. Mindenki rám nézz. Kisírtak a szemeim. Mike-ot kérem meg vigyen el Lou fodrászatába.

A hajam ombre lett vagy olyasmi, felől világos rózsaszín alul pedig ilyen májva vagy milyen. Megköszönöm neki a hajamat és fizetek. Ezután pedig megkérem vigyen haza mert pakolok, de persze valahogy a sírást nem tudom abbahagyni. Ahogy végig megyünk a városon mindenhol őt látom minden utcában, minden téren, minden ház ablakában, minden emberben. Nem tudom elképzelni, hogy ezt tette velem, és a fiúkkal. Mert több élvezettet akart. Nem akart meghalni a rendőrök szerint erre az is magyarázat, hogy nem írt búcsú levelet. Otthon nem engedem, hogy kérdezenek mert egyből a szobámba megyek és egy csomó ruhát pakolok be, és egy képet rólam meg róla. Cliff elveszi a pakkomat és már megyünk is. Apa nem volt itthon és majd pont  Miranda meg Allison sajnálata kell....

A repülőn egyedül én vagyok fent. Vagyis csak azt hiszem, Tudom, hogy Ashton nem alszik, nem tud aludni, talán mert sírók. Nem tudom abbahagyni, mert a gondolom róla szólnak. Arról ami nem volt köztünk arról, hogyha 1 éve nem szakítok vele most élne. Luke miért nem vittél magaddal?

19.fejezet Luke...

Sziasztok!

Kivételesen az elejére írók nektek valamit. 

Nem tudom, hogy fogadjátok majd a részt, de a blognak nem sokkára vége, ha végig olvastátok a részt rájöttök miről beszélek. 

Én a részhez az Amnesiát hallgattam és ajánlom nektek is. 

Komentben ne nagyon öljetek meg, és még valami IMÁDOM Luke-ot de szegénynek ez lett a sorsa, és kivételesen sírtam írás közben! Remélem tetszik hagyatok magatok után nyomot! 

Az Oxford-ban sétálva kerestem  Ashton-t. Mike-nál töltött éjszaka nyugtatóan hatott rám. Sokat beszélgetünk és visszajött az a régi összhang ami köztünk van. Az ahogyan semmi sem tabi a másiknak a másik előtt. Ashton-t keresem akit hiába keresek nem találok. És ekkor két kart érzek meg a hátam mögött.
- Bocsi, hogy késtem - mondja
- semmi baj - puszilom meg. Ezután ellenged és elindulunk persze nem a kéz kézben. Körbe megyünk a Temze partján sétálunk.  Beülünk egy kávézóba ahol a legeldugottabb székre ülünk le.
- Szóval mi volt annyira fontos - mosolygok
- Szakítottam Gemmával - mondja, mire megáll a kezem. Leteszem az evőeszközt és ránézek. Nem is tudom mit mondjak.
- Hogy hagyhatnám most el? - kérdezem
- Ahogyan én is tettem Gemmával
- Ash, Luke heroinozik és egyre nagyobb adagokban - mondom
- Nem baj.....majd segítünk rajta együtt - fogja meg a kezemet
- Nagy segítség lenne neki engem veled látnia - mosolygok gúnyosan
- Spenc.... Luke-nak segítségre van szüksége - mondja a szemembe
- Elmondom neki - mondom. Az órámra nézek. 3 óra van. Még ma elmondom neki igaz nem tudom hogyan. Megpuszilom Ash-t és közlöm, hogy mennem kell. Vezetés közben nem is tudom mi jár a fejemben. Először írók neki mi van, hogy megyek, de nem válaszol.  London-ba az út 1 óra, így egész hamar ott vagyok, de nem Luke-hoz megyek hanem a legjobb barátomhoz. cliff nyit ajtót. Kéri menjek be.
- Ma elmondom Luke-nak - mondom a szemébe
- Szerinted, hogy fogja fogadni? - kérdezi
- Szinte belefog halni - mondom
- El, Luke drogozik - mondja - és nem kicsit
- Tudom. Minden nap látom a karját! És én ezt nem bíróm - tör ki belőlem a sírás - nem bíróm, hogy mindkét fiút szeretem, hogy nem tudok választani
- El....akkor hagyd el mindkettőt - mondja. Ránézek mintha azt mondta volna öljem meg őket. Nekem ők vannak. Velük érzem azt a bizonyos szerelmet.
- Nem tudom, Cliff - síróm
- Jajj...El - ölel magához. Csak szorít és nem enged el. Hátamat simogatja.
- Szakítottam ma Emmával - mondja
- Miért? - kérdezem
- Nem szerettem - súgja
Tovább vigasztal. Megnyugszom Cliff karjában mint mindig, ha bánatom van. Nekem ő volt mindig is a lelki társam de mint szerelem sosem. Nem tudtam rá úgy tekinteni mint pasira, persze nem ronda sőt, hisz' én is nő vagyok! De nekem mindig Luke volt majd Ashton, és most talán elveszítem mindkét fiút. Elengedem Cliff-et. Megpuszilom majd felkapom a táskámat. Megpróbálom Luke-ot de nem veszi fel. Beszállok a kocsimba, megpróbálom húzni az időt, azzal, hogy beülök egy kávézóba. Nem tudom és hogyan csináljak. A kávézóban ott van Allison és még két lány meg négy fiú gondolom az itteni középsuli menői, mert Allison még odajár. Nem hiába nem érzi még az élet súlyát. Nem tudja milyen szenvedni. Egy barna hajú fiú észrevette, hogy őket nézem. Súg valamit a szőke lánynak aki rám emeli a tekintetét, int nekem. Visszaintek. Kérek egy méreg erős kávét, és beülök egy asztalhoz. Kezdődik minden előröl, az, hogy egyedül leszek. Csak most nincsen itt Mr.G., hogy segítsen, hogy hallgassam a tanácsait, igaz sosem fogadtam meg őket. Mostanra ,már biztosan tudja, hogy milyen osztályt fog kapni jövőre, talán öről talán nem. Lehet, hogy lesz majd ott egy olyan lány akit megkel szelídítenie. Egy lány aki majd megvédi a sulinyomiját. Beleiszom a kávémba. Szinte egyszerre meggy le a torkomon. Észre veszem , hogy a barna srác nézz. Megrázom a fejemet. Megfogalmazódik bennem valami, hogy vessek ennek véget ami köztünk van, de sosem tudom befejezni, kimondni, hogy vége. Talán jobb lenne új életet kezdeni, a srácok nemsokára hazamennek én pedig itt maradhatok. Felállok majd kimegyek a kocsimhoz. Gyorsan megyek amennyire a forgalom engedi. A Temze partján hajtok. Mikor megérkezem, felhívóm Luke-ot de semmi. Így bemegyek a kulcsommal.
- Na, most legyél okos, Spencer - mondom a kocsiban. Bemegyek, a házba majd lifttel a legtetejére. Luke lakása az utolsó. Benyitok.
- Luke! - kiabálok. Észre veszek egy táskát benne pedig Heroin. A táska fele hiányzik.  A pulton amihez a bárszékek vannak fehér por van, kezembe veszem és elmorzsolom. Kokain. És fű szaka. Az ütős hármas. Már maga ennyi herointól meglehet halni, ha a füvet és a kokót keverem az még okés, de heroinnal....Luke ezt sosem tudta, ő mindig csak átvette a drogot de a dílert nem hallgatta meg. Ezután minden összefolyt.  A szobájába rohanok. És ott ült az ágy mellett. Nevét kiáltom de semmi. Szidom mint állat, de nem reagál semmire. Ezután közelebb megyek hozzá. Még mindig semmi, már könnyek folynak a szememből. Szemei nyitva vannak, de nem akarom elfogadni azt amit benne látok. Azt ami benne van nem jó. Letérdelek  és nem érdekel, hogy mi van körülöttem, az a sok tű ami itt van. Magamhoz ölelem, és nem  fogadom el, csak azt hajtogatom sírva, hogy ez nem így van. Ennek nem lehet így vége. Ez nem lehet. Nem történhetett meg. Testét ölelem. Nevét motyogom. Valaki átkarol hátulról,de én ellököm. Visszamegyek szerelmem testéhez. Magamhoz szorítom. Nem engedem el. Nem engedem senkinek hogy hozzáérjen. Az Amnesiát éneklem neki....hátha meghallja és újra rámosolyog azzal a férfias mosolyával amit mindig küld nekem. Megölel majd megcsókol mert tudja, hogy erre vágyom. Amnesiávval felváltva, azt hajtogatom, hogy ez nem fair. Ez nem fair. Hangok beszélgetnek. Mentő zaját hallani, de én nem engedem őt el. Ő velem marad itt, vagy én is vele tartok arra a hosszú és rettenetes útra mert itt hagyott.....itt hagyott teljesen egyedül. Nem jön már értem. Itt hagyott. Az én hibám volt. Az én hibám. Valaki lefog, és magához húzz. Elviszik őt tőlem. Nemet kiálltok de nem érdekel senkit, hogy ő az enyém. Ő az enyém és én az övé vagyok. Vagyis csak volt az enyém....

18.fejezet Egy átlagos nap

Sziasztok! 

Tudom rövid lett, de a következő hosszú lesz, és izgalmasabb. 

Jó Olvasást! Remélem tetszeni fog, és aki komizzik annak előre köszönöm:)  

UI: Bocsi a hibákért

- Ma jössz az állatkertbe? - szól bele a telefonban Michael köszönés nélkül. 

- Hánykor? - kérdezek vissza 

- Mondjuk , 2 óra múlva?  -kérdezi 

- Megfelel - mondom. 

Kikelek az ágyból, szoba társam még alszik.  Szemfedőben van, ami rózsaszí, szőke haja van. 

Bemegyek legjobb barátom szobájába, és felkeltetem. Tőle és megkérdezem az állatkerteset, ő igent mondd, 5 perc sem kell neki, hogy leesen miért nézek versenyzően. Azonnal felpattan és a fürdő felé fut, ahogyan én is. Azonban mikor beelőzöm megfogja a derekamat, de ez nem tart vissza, rugók a lábammal. Azonban megjelenik  Allison. A szőke lány befut előttünk. Csalódottan sóhajtunk fel. Mindketten bemegyünk a szobánkba. Egy fekete egyberuhát veszek fel, arra pedig egy kockás inget, majd a conversemet. Lemegyek reggelizni ahol a bátjám már ott van. Felszolgálja nekem a reggelit. Szépen megeszem majd Allison kijön és futva bemegyek. Fogat mosok, majd kihúzom a szemeimet, és kihúzom a szemeimet, majd a számat vörös rúzzsal. Megfésülöm a hajamat, majd kimegyek. Szobában felveszem a sapkámat. Felveszem a táskámat, és lemegyek. 10 perc múlva Arthi is lejön így útnak indulunk. Gyalog megyünk el az állatkertig. Ott Luke-ot látom meg mivel csak ő van ott. Puszit nyom az arcomra. Ha tudná, hogy holnap nem vele leszek hanem Ashton-nal. 

- te, nem ez volt a suliban az a nyominger gyerek? - kérdezi 

- De igen én voltam - mondja - és van nevem is. Arthur O'Brian 

- Luke Hemmings - mondja a barátom aki megfogja a kezemet. 

Ezután megjön Cliff és Emma. majd Cal, és Ashton is. Ash kivételesen egyedül. Megvettük a jegyeket majd bementünk. Mindenki Arthur-t kérdezte mindenről. Főleg a barátnőjéről. Aztán arról, hogy ismerkedtünk meg. Én és Ash lesem vettük egymásról a szemünket, ez eddig nagyon senkinek nem tünt fel. Ezután Luke a pingvinekhez akart menni, és persze nekem vele kellett menni, mivel csak ő van oda a pingvinért ezért csak mi ketten mentünk a srácok addig elindultak máshová. 

Luke mint valami kislány hiszti rohamot kapott egy pinvintől aki odajött az ablakhoz. Luke mutogatott az állatnak meg mindenféle baromságot csinált amin jót mulattam. 

- Luke, gyere menünk kell - mondtam 

- Ne már, kicsim maradjunk itt - kéri 

- Luke...nem! - mondom és megcsókolom. 

- Így már jössz? - kérdezem szorakozottan. Kezeit nem vette le a derekamról. 

- Még egy csókért - súgta 

És megcsókolom. Ezután együtt megyünk ki. Megtaláljuk Clifféket akik nem tudják hová menjenek. 

- Menjünk a kenguruhoz - mondja Emma mire mi többiek felhorkanunk. 

- Drágám, mi ausztrálok vagyunk, annyi kengurut láttunk, hogy a könyökünkön jön ki - mondja Cliff 

- De, Luke is elment a pingvinhez - mondja 

- De oda csak egyedül mentünk - mondom 

- Igaza van  - mondja Ashton. 

Ezután mindenki elindul a maga dolgára. Mi még maradunk az állatkertbe. Végig megyünk az egész állatkerten. Ezután elmegyünk moziba és megnézzünk valami vígjátékot. Ezután Luke elhív a Harag premierjére amire boldogan megyek vele. 

Ezután haza megyek. Otthon nincsen senki, így leülök a kanapéra. Bekapcsolom a tévét, és valami vígjáték sorozat megy éppen amit nézek. 15 perccel később csengetnek. Ajtót nyitók, Ashton van ott. Bejön és mikor becsukom egyből megcsókol. Visszacsókolok. 

- Hiányoztál - mondta 

- te is - súgom és elmosolyodom. 

Megcsókolom. A kanapéhoz visz. Leültet, majd ő is mellém ül. 

- Megmutatod a szobádat? - kérdezi  mosolyogva 

Megfogom a kezét, és felviszem a szobába. Körbe nézz, észreveszi a másik ágyat mire elmesélem mi történt és hogy ki lakik itt. Ashton magához húzz majd megcsókol. Felkap és az ágyra fektet. Nyakamat csókolja, én pedig közben szenvedélyesen nyögök. Ekkor pedig kinyillik a bejárati ajtó. 

- Itthon vagyok! - hallom meg Arthur hangját. 

Ashton kérdően nézz rá. Feláll ahogyan én is. Hangosan kezdünk el beszélgetni átlagos dolgokról. 

Kimegyünk a szobából és lemegyünk. Arthur kérdően nézz ránk. Ashton elköszön és elmegy. Én a konyhába megyek valami kajáért. Megcsinálom magamnak a szendvicset. Mikor kilépek a konyhából Arthur előttem áll. Leültet az egyik bárszékre, ő elém ül. 

- Mi ez? - kérdezi 

- Egy szendvics, kérsz? 

- Spencer...tudod nem erre gondolok. - mondja 

- Akkor mire? - kérdezek vissza 

-  Nem is tudom..mondjuk arra hogy  mit keresett itt Irwin? - kérdezi 

- Beszélgetünk - válaszolom 

- Akkor ezért van kiszívva a nyakad és a félrúzsod az ő ajkán volt - mondja 

- Mi közöd van hozzá? - válaszolom 

- Mondjuk annyi, hogy megcsalod a barátodat - válaszolja 

- És ő nem ezt tette - mondom 

- Engem ez a rész hidege hagy Spencer, de Luke szeret téged, ez a gyerek.... - kezdi 

- Én is szerettem Luke-ot, de Ashton-t is szeretem. - kiabálom 

- Spencer ez akkor sem megoldás - kezdi Arthur lassan, de én ott hagyom. Kimegyek a teraszra és elszívok egy cigit. Nem is tudom mit vártam Arthgur-tól ha megtudja. Arthur a hűség mintaképe, várt a nőjére, és persze egy szent. Nem érdemel meg engem mint barát. Visszamegyek. Megkeresem őt, és megölelem. 

- Bocsánat, igazad van - mondom. Nem mondd semmit csak megpuszil. 

Ezután elmegyek zuhanyozni. Felveszem a pizsimet, és kapok egy üzenetet. 

Áll még a találkozó holnap Oxfordban? - Ash 

Igen - Spenc

Bemegyek a szobába. Lefekszem aludni, de nem sikerül valahogy elaludni. Allison még nincsen itthon azonban, apáék már igen. Mivel nem tudok aludni gyorsan felöltözöm, és elmegyek. 10 perc múlva Cliff-hez érek. Szőke haverom, megölel. Beenged majd megengedi, hogy vele aludjak és mint mindig a testünk pontosan illeszkedik a másikéhoz....

17.fejezet Érzelmek viharában....

London, fekete piaca tökéletes. Egy régi ismerőshöz megyek még régi drogos koromból. Hisz' mi másért mennék mint drogért. Ashton  elfelejtett engem, és már mással van, talán soha nem is szeretett. Könnyeimet törölgetve megyek be a bárba. Ott meg is látom az emberemet. Odamegyek hozzá, és megveszem ami kell. Kokain és fű. Táskámba rakom és hazafutok vagyis...nem futok hanem gyorsan megyek. Az emberek megnéznek magunknak mintha tudnák mi lenne a táskámba. Otthon mindenki alszik vagyis nem. Arthur a kanapén ül. Felnéz mikor belépek a szobába. Könnyeim még mindig folynak a szűnni nem akaró fájdalmamtól. Arthur magához ölel. Én pedig szorítom.
- Menny aludni - kérem mire ő bólint. Én is felmegyek csak én a fürdőt célzom meg. Kiveszem a drogot és már használnám is de nem teszem. Nem teszem mert így akkor biztosan elveszíteném őt. őt akit annyira szeretek. Így vissza teszem. Megszólal a telefonom. Ismeretlen szám az.
- Igen - szólók bele
- Szia, Spenc - hallom meg Luke hangját
- Hemmo - mondom
- Holnap tudnánk találkozni? - kérdezi
- Persze - mondom, ezután leteszem. Lezuhanyzom majd a szobába megyek. Allison még fent van és valami béna tini filmet nézz  a tévében. Én felveszem a pizsimet és lefekszem aludni.

Másnap reggel a telefonomra kellek fel. Nem nézem meg kihív csak beleszólok.
- Spencer, neked is jó reggelt - szólal meg Hemmings
- Lucas -  hangom fenyegető
- Szóval még mindig 11- ig alszol - nevet
- Nagyon vicces - mondom és felállok
- Mi lenne ha 1 óra múlva a stadionnál találkoznánk? - kérdezi
- Megfelel - mondom.
Ezután sminkelni megyek. Nem túl erős sminket teszek fel. Hajamat megfésülöm. Ezután egy farmert veszek fel, ujjatlan Nirvánás felsővel, és a conversemet. Telefonomat a zsebembe teszem. Lent apa van, a bátyám és Arthi. Bátyám lelkesen mesél Arthi-nak. Köszönök nekik és bejelentem, hogy elmegyek.
- Spenc, ma megmutatom a várost Arthur-nak - mondja  bátyuskám
-  Majd csatlakozom - mosolygok és elindulok. Késve érek oda. Luke egyedül áll, Fekete pólót visel, a szokásos nadrággal és cipővel. Mikor elé érek megölel.
- Mi volt ilyen fontos? - kérdezem
- Te meg Ash
- Mi?
- Jól hallottad - mondja - Ti ketten szeretitek egymást csak éppen hülyék vagytok elmondani egymásnak - mondja
- Hemmo...ez ennél durvább - mondom
- Nem nem az! Én hajlandó vagyok téged feláldozni, hát akkor gyerünk! - áll meg
- Te még....szeretsz? - kérdezem és hirtelen nagyon érdekes lett a cipőm
- Igen - válaszolja. Nem hiszek a fülemnek. Újra megmozdul bennem valami., Valami kis szikra. Valami ami azt súgja én is érzek iránta valamit. Valamit ami nem barátság. Őt vizslatóm, ő is engem. Tudom mi jár a fejében. Megcsókoljam vagy ne? De nem engedem tovább gondolkozni, mert megcsókolom. Karjaim a nyakába vannak, ő pedig a derekamnál fogva húzz magához közelebb. Csókja heves. Érzem, hogy szeret. Miután elválunk mosolyog. Most ő csókol meg. Tudom, hogy sokan figyelnek. Hisz' Luke híres.
- Akkor ez az jelenti, hogy? - nézek fel rá
- Újra együtt? - kérdezi
- Ha eltudod fogadni, hogy nekem valaki más is van a szívemben, és hogy ez - mutatok kettőnkre - nem fog örökké tartani
- Újra együtt - ezúttal kijelenti. Megfogja a kezemet és elindulunk. Mindenfelé megyünk. Luke elvisz egyként boltba. Majd a Hyde Park-ba , úgy néztünk ki mint egy igazi pár. Boldog voltam. Nem foglalkoztam Ashton-nal se senki mással csak Luke-kal. Boldog voltam még ha nem ez a fiú a nagy őm. Hazafelé sétálunk. Vagyis hozzám. Ma Luke-nál alszom. Bemegyek és Luke jön utánam. Miranda és Allison van csak otthon. Megkérem Luke-ot várjon rám kint, s ő engedelmeskedik. Szobámba rohanok nem is köszönök családom új tagjainak. Holnapra rakok be ruhát, és fehérneműt, fogkefe és már megyek is. Azonban mikor kilépnék Allison utamat állja. Kérdően nézek rá.
- Miért áll Luke a házunk előtt? - kérdezi
- Mert megteheti - válaszolom, és lökném el de megfogja a kezemet
- Hagyd békén őt - mondja
- Ja..persze - röhögök fel, és kilépek. Luke megcsókol, és kézen fogva indulunk el. Hemmo mesél. Mesél arról mennyire örül nekem, és annak, hogy ő meg én., Aztán mesél a One Direction-ről, arról, hogy tök jó fejek voltak velük, és sokban segítettek nekik.  10 perc múlva megérkezünk. EGy átlagos ház előtt állunk meg. Régi talán 70-es években épült. Luke megy előre én pedig mögötte. Legfelső emeletre tartunk éppen, hangokat már hallok. Hemmings az ajtó előtt megáll majd benyit. Mindenki a kanapén van, kicsi a rakást játszva. Calum van legalul, Ashton a legtetején, és nem csak Cliff van ott hanem Ash nője és még valaki akit nem ismerek, egy újabb nő. Érkezésünkre felkapják a fejüket, Cliff szélesen elmosolyodik, és lelöki magáról az embereket, hozzám sétál és megölel. Szorosan magához ölel. Én is őt szorítom.
- Em, gyere egy kicsit ide! - szól és egy szőke hajú nem túl sovány de nem is dagadt lány jön ide. Semmi smink, és fiúsan van öltözve. Cliff a karjait a lány dereka köré fonja.
- Emma bemutatom a legjobb barátomat Spencer-t - mondja a lány a kezét nyújtja amit el is fogadok. - Spencer Wild - rövidítem le a nevemet
- Emma Roberts - mosolyog rám.
Ezután Cal-t ölelgetem meg egy kicsit. Ashton csak áll ott és engem vizslat. Főleg a szemem tájékát nézi.  Luke-hoz bújuk, aki átkarol. Gemma feláll és felém jön.
- Mi tegnap találkoztunk, de nem sikerült bemutatkoznom - mosolyog - Gemma Styles
- Spencer - mondom, és Luke-hoz fordulok. Erkélyről kérdezem, megmutatja hol van és kimegyek.  Előveszem a cigimet és rágyújtok. Leülök egy székre amit kint találok. Mélyeket szívók a cigimből. Ashton. Ahogyan ott ült, ahogyan a szemeivel nézet. Nyílik az ajtó. Valaki egy széket húzz mellém.
- Mi ez a barna haj? - hallom meg a hangját. Ránézek. Szemeimet összehúzom. Mosolyog.
- Változás - válaszolom.
- Fura vagy így. Nem vagy már extrém. Nem vagy Spencer hanem Elinor - mondja
- Spencer vagyok, csak már nem drogozom - mondom, mire Ash olyan ez komoly fejet vág - illegális drogokat nem használok
- Ez a beszéd - mosolyog
Nem válaszolok semmit, csak mélyeket szívók a cigimből és figyelek. Csak nézem az utat amin emeletes buszok és autók haladnak. Néhány fiatal is gyalogol az utcán.
- Szeretlek - halom meg a hangját. A szívem egy nagyot dobban. Nem engedhetem, hogy azt hidje az övé vagyok, ilyen könnyen.
- Akkor is szerettél mikor elhagytál? - nézek rá kerek szemekkel. Ashton elfordul. Eloltom a cigimet és felállnék. Ash megfogja a kezemet. Az ölébe húzz.
- Akkor is szerettelek. Mindig szerettelek - súgja, majd megcsókol. Nem is tudom mit mondjak.  Nyelveink erotikus táncot járnak. Nem érdekel minket, hogy a párjaink ott vannak az ajtó mögött, hogy bármikor ránk nyithatnak, vagy bárki lefotózhat minket, csak egymást akarjuk. 1 év után végre együtt lehetünk.  1 év után végre megint találkozhatnak ajkaink. 1 év után végre.....végre ölelhetem...végre hallottam a szót. De túl hamar vége lesz.
- Be kell menünk - súgja
- Tudom - válaszolok, és kinyitom a szememet. - De nem akarok
- Én sem. Ne szólj hozzám, de hétfőn találkozunk Oxford-ban - mondja, én bólintok. Egyszerre megyünk be. Én Luke-hoz megyek, aki fel kísér a szobájába. Megmutatja a fürdőt. Lezuhanyzom, majd felveszem  a pizsimet. Kimegyek Hemmo-hoz aki már az ágyban fekszik és alszik. Aranyos ahogyan alszik, olyan nyugodt. Ujjatlanban van így látom a karját. Tűszúrások nyoma látszik. Odafekszem mellé. Ujjaimat a karján a tűk nyomain húzom végig. Tudom, hogy fen van, légzése szagatott, Luke ideges. Felnézek rá,és kérdően tekintek rá. Nem válaszol csak magához húzz, és arcát a hajamba fúrja. Átkarolom a derekát.
- El sem hiszem, hogy itt vagy - mondja halkan. - Nem akarom elhinni, hogy újra az enyém vagy.
Ha tudná, mit érzek itt bent. Ha tudná, hogy nem szeretem, vagyis nem tudom, de az érzéseim nem biztosak, nem olyan biztosak mint Vele. HA  tudná, hogy Ashton karjaiba vágyom nem az övébe. Ha tudná ezeket akkor is szeretne? Akkor is hálát adna, hogy velem lehet? Mellkasára hajtom a fejemet. Nem tudom mit érzek most. Próbálok aludni, de nem jön álom a szememre. Luke már alszik, de nekem nem sikerül. Ez mindig így lesz? Nem tudok majd aludni? Csak a plafont bámulom és próbálok aludni......

Sziasztok! 

Sajnálom, hogy  régóta nem volt rész, de nem olyan régen még az országban sem voltam. 

Remélem tetszett a rész, és nem sokára eljön a történet vége.
Pontosan 8 fejezet múlva...

Komizzatok! 

16.fejezet A másik lány.....

- A pályaudvarra - mondja Arthur a taxisnak aki már meg is indul. Arthi a kezemet fogja ami nem kicsit reszket. Fejemet a vállára hajtom és behunyom a szememet. A taxis minket néz amit meg is mutató Arthinak. Aki megpuszil.
- Friss házasok? - kérdezi  sofőrünk
- Legjobb barátok - válaszolok nevetve
Az út további részében nem beszélünk. A pályaudvarhoz érünk ahol vonatra szállunk Franciaországba. Taxiból kiszállva egyből jegyet venni megyünk ahol megveszi Arthur a jegyeket. Szép lassan a vonathoz tipegek, Arthur kezét fogva. Felszállunk a szerelvényre ahol helyünk megtalálva letesszük a bőröndöket.  leülök az ablak mellé ahonnan a tájat figyelem. Spanyol hegyek igazán szépek. Fülem végig be van dugva, így nem hallok semmit. Arthur olvas, amit nekem sem ártana de most egy dolog jár a fejemben vagyis valaki. Ashton. Szokásos popcorn illata vagy a ruhái, az ezerféle nevetése. Hiányzik az ölelése, a csókja. Mindene. A tájat nézem majd szép lassan bemegyünk a pályaudvarra. Arthur kezét fogva sétálok végig majd itt Franciaországban én veszek jegyet. felszállunk a vonatunkra ahol táskámat levéve elvonulok, és elmegyek átöltözni. Egy egyszerű fekete nadrágot veszek fel,  egy nagyméretű kék kötött felsővel, és a bakancsomat. Hajamat kiengedem és elindulok visszafelé. Emberek jönnek velem szembe és senki nem túl kedves. Nehezen de a helyünkhöz jutok de Arthur nincsen itt, körbe nézek de egy lánycsoportot látok és éppen nagyon vihognak, és egy srácot néznek. Arra fordítom a fejemet és Calum-öt látom meg. Az ablakon bámul ki már amennyire ott lehet, his' a csallagútban elég sötét van. Leteszem a táskámat és odamegyek hozzá. Elé állok ő pedig felnézz.
- Szia - köszön
- Szia, Cal - mondom és ekkor már felismer. Feláll és megölel, kéri foglaljak helyet.
- Hogy vagy, Spenc? - kérdezi
- Hiányzik - mondom, és bólint
- Te is neki - válaszolja, mire bennem remény csillan. - Luke-nak is hiányzol
- Én Ash-t szeretem
- Tudom - fogja meg a kezemet mire melegen rámosolyogok. - Tudod majdnem az összes dalunk rólad szól
- Tessék?
- Igen, Luke még szeret és persze Ash is de ő ellenben Luke-kal bevallja - mondja arcán csintalan mosoly
- Nem akarok róluk beszélni - mondtam - miért vagy vonaton?
- Fogadás - magyarázza
- Akarom én tudni? - kérdezzem mosollyal az arcomon
- nem - válaszolja és ő is nevet. - Eljössz ma a koncertre
- Talán - mosolyodom el, mire meghallom a lányok hangját miszerint biztos a nője vagyok.
- Hová lett a színes hajad?
- Otthagytam Melbourne-ben  - mondom, és megint megfogja a kezemet. Ezután még mesél, elmeséli a sok baromságot amit csináltak még anno, és persze a szenvedéseket mikor nem jött ihlet, sokat nevetünk, Arthur is csatlakozott a beszélgetés felénél, és ő is sokat mulattot. Látom Calum-ön, hogy nem mer rákérdezni Arthi-ra ahogy arra sem, hogy drogozok e még. Doverbe érésünkkor együtt szállunk le. Arthur erőle meg taxiért.
- Luke,még drogozik. És nem is kicsit - mondja, mire könnybe lábad a szemem. Bólintok, elköszönök és elindulok Arthur után. Beszállok a taxiba és együtt megyünk apuhoz. Az út csöndesen telik nem szolunk egymáshoz. Írók anyának, hogy itt vagyunk de ezenkívül semmi.  A taxis egy nagy háznál áll meg. Innen látszik, hogy 2 emelete van. Apa áll az ajtóban és elém fut és megölel. Magához szorít hisz' több mint 1 éve nem láttuk egymást megdicsér és bemutatom nekik Arthur-t is. Aztán a bátyám jelenik meg egy lánnyal mellette a hölgynek szép idomai vannak nem is beszélve arról milyen rövid a ruhája ahhoz képest, hogy igaz, hogy Június van de Angliában nincs túl jó idő. bemutat a hölgyet Ashlyn- nek hívják.  Bemegyünk és egy szép magas szőke apával egy idős nő van a konyhába. Apa bemutat a hölgy az ő barátnője.  A nő névszerint Miranda nem szívlelt.
- Én felmegyek - mondom és meg is teszem de utánam szólnak.
-Spenc, van egy szoba társad - mondják és bemegyek. Egy lány áll az ÉN  ágyamon! Mikor ott van még egy, és az én tükrömben sminkel.
- Ki vagy te? - kérdezem
- Allison - kapok választ de még nem kielégítő
- Bővebben - mondom
- Miranda lánya - veti oda. A lány tuti nem százas. Szőke haja van, rövid ruhában van és állatira kisminkelve.
- És nem szállnál le az ágyamról - mosolyogok
- Ohhh....Bocs. -és fel áll. Előveszem a telefonomat és nézek rajta egy időd és pont Cliff üzent. Azt írja Cal mesélt neki és vár este, mi lenne ha náluk aludnék. Felhívóm és megkérdem vihetek e valakit mire igent mond. Letesszük, de a képernyőm nem záródott le és leteszem az ágyamra. Elkezdek kipakolni, és egy kis táskába pedig be. Előveszem az Amnesiát és leteszem az ágyamra.
- Neked van közös képed Ashton Irwinel - hallom meg Allison hangját a háttérképem láttán. Ash és én vagyunk ahogyan hülye fejét vágunk.
- Igen van  - mondom, és elveszem a telefonmat majd szólok Arthur-nak, hogy indulunk. Elköszönök az otthoniaktól. Arthur-ral együtt indulunk a stadion felé. Beállunk a sorba és felmutatom az Amnesiát és persze már kapom is a két jegyet. Arthur nem kérdez semmit. Első sorba állunk és nemsokára elindul minden. Luke áll középen és egy számomra ismerős dalt énekel. She Loks So Perfeckt. A lélegzetem is elállt a daltól. Aztán jöttek sorra a dalok, míg végül az Amnesia. Könnyeim folnyak és mikor meglátom Luke karját. Arthur-nak kell elkapnia. A körülöttem alok is segítenek. Cliff észrevesz és beszél valamit valakivel. Értünk jönnek és kivezetnek egy helységbe. Leültetnek egy kanapéra. Arthur mellém ül én pedig az ölébe ülök. Vállára hajtom a fejemet. A fiúk nagy hangzavarral lépnek be. Először Cliff-et látom kinek szőke haja van. Egyből felállok és megölelem. Iszonyatosan hiányzott.
- Megfojtasz, Spenc - mosolyog.
- Nem érdekel - adok választ
Ezután Calum kap ölelést, majd Luke. Iszonyatosan magas lett. Szőke haja pedig rövidebb. Nyakába kapaszkodom miközben megpörget. El sem akar engedni. Puszit nyom az arcomra és ott van Ashton. Én vettem magamat a nyakába. Sírva ölelem őt, hajamat simogatja.
- Hiányoztál - sugom
- Te is, Spencer - suttogja csodálatos hangján. El sem akarom őt engedni. Karjaim között akarom őt tudni. Hajába türok.
- Leszoktam - mondom boldogan neki. Ő is elmosolyodik de néhány perccel később megjelenik egy színes hajú lány. Karjait Ash nyaka köré fonja majd megcsókolja. Ashton ezután rám nézz de én Cliff-be és Arthur-ba kapaszkodom. Mintha kitépnék a szívemet, mintha egy tört szúrtak volna  szívembe, mintha egy kislánytól elvennék a kismackóját vagy egy drogostól a kedvenc drogját.....Arthur megtart, de érzem, hogy nem bíróm sokáig. Kiszaladok és tudom hová kell mennem vagyis kihez....

Sziasztok! Nem tudom mikor jön a következő rész mert elég sokáig nem leszek az országban de próbálok sietni:) 

15.fejezet Viszlát Ausztrália.....

Felnézek és legjobb barátomat látom meg. Mikey egyből magához ölel. Én is őt szorítom. El sem engedem mert félek, hogy elmegy és nem látom őt többet. Mikey a hátamat simogatja. Érzem, hogy sírni kezdek.
- Hogy-hogy itt vagy? - kérdezem
- Koncert, mi vagyunk az előzenekar - mondja
- Ez nagyszerű - mosolygok rá
- De holnap mindent elmondok, most mennem kell - mosolyog, én pedig elindulok haza. Hazafelé látok néhány tinit még akik a koncertre mennek.  Otthon egy magas srác áll a kerítés előtt. Arthi az. Megölelem őt, sírni kezdek. Tudta, hogy haza fogok jönni.
- Tudtad? - kérdezem, mire bólint. Magához ölel, de én a mellkasát verem. Tudta min mentem keresztül és ezt teszi velem. Tudta, mennyire hiányzott.
- Spenc. - kezdi
- Nem! - kiabálom - Tudtad mennyire hiányzik, és nem tudnám őt látni, O'Brian
- Szükséged volt erre - kezdi, mire én a fejemet rázom. Beszaladok a házunkba ahol anya készül elmenni.
- Jól vagy? - kérdezi mire bólintok. Anya elmegy dolgozni én pedig a szobámba szaladok. Felveszem Ash pólóját, és befekszem az ágyamba. A párnámra ölelve sírva alszom el.

**

- El sem hiszem a lányom ma megkapja az érettségijét - mosolyog rám anya. 

Reggel van így az agyam nem túl sok mindent fog. Megölelem őt, majd felveszem a telefonomat. Cliff nevét látom. 3 napja Cliff-vel találkoztam ahol megtudtam mindent. Azt, hogy Ash-el kibékült mindenki és ők a 5 Seconds Of Summer, a One Direction előzenekara, ma már Sydney-ben vannak majd Európába mennek. Néhányan már szeretik őket, de még nem elegen. Cliff ma nem tudd velem lenni de kérte, hogy hívjam majd fel milyen lett az érettségim.  

- Szia - köszönök 

- Szia, El! - köszön boldogan

Ezután még a napról beszélgetünik majd letesszük mikor anya már ránk szól. Elsőnek a kozmetikushoz cipel el. Aztán egy fodrászhoz aki befonja a hajamat. Otthon anya kisminkel. Egy virág mintás ruhát veszek fel, gyűrűvel, az Ash feliratú nyakláncomat nem veszem le, egy tűsarkút kapok még fel. Anyuval együtt indulunk el. Arthur-ral és Ninával ott találkoztunk. Nina még nem ballag a szőke lány egy évvel fiatalabb mint én és Arthi. Arthur meg fogta a kezemet és magához húzva megölelt. Átkarolta a vállamat.
- Hiányozni fogsz, Spenc
- Ezt mondod majd akkor is mikor valami új egyenletet gyártasz? - nézek fel rá mosolyogva
- Te leszel a legjobb barátom,örökre - mosolyog. bemegyünk a termünkbe ahol Mr.G fogad, leülünk az asztalunkhoz, anya és Nina pedig lent maradt a többi emberrel. Megkapjuk a batyut a szokásos dolgokkal megtöltve, kapunk egy köpenyt  is amitt egyből felveszek. Beállunk libasorba a végén Arthur-ral ketten. Kimegyünk az udvarra ahol mindenki helyett foglal. Arthur nem ül le hiszen a beszédet ő mondja, elsőnek az igazgató szólal meg  utána  a másik osztály és végül Arthi. Legjobb barátom sok mindenről beszél, de valahogy viccesen fogalmazta meg, mindenki kockának hívta így ő most így is mondja el. Sok humort visz bele, de a végére megkomolyodik.
- Az utolsó sor a legjobb barátomtól származik: Hibázzatok minél többet, mert csak abból tanulhatok. - ezután mindenki tapsol. Én felállva tapsolom őt. Ez valami csodálatos volt. Szemeimből folynak a könnyek. Legjobb barátom leül mellém, és mindenki megkapja az érettségijét. Arthur kap egy ösztöndíjat is az orvosira. Én tapsolok a leghangosabban, és mikor engem szólítanak felmegyek a színpadra. Kezet fogok a tanárral majd pózolok és elkiáltok egy Yeah-t! Leülök Arthur mellé. Az igazgató elköszön és elmehetünk.
- Akkor este 9-kor a reptéren - köszönök el Arthur-tól, ő bólint. Anyával kéz a kézben indulunk el.

**

- Anya!Mehetünk!   - kiabálok , mire anya meg is jelenik az ajtóban. Megfogja a kezemet, és segít lemenni. Táskám a hátamon amit a kocsi hátuljába teszek. Beülök anya mellé akivel az uton nem beszéltem semmit. Reptér bejáratánál találkozunk Arthur-ral. Ő sem öltözött át csak úgy mint én. Megölelem anyát. Anyu szinte el sem akar engedni amit nem is csodálok. Jó tanácsokat ad nekem. megfogom anya kezét és én is tanácsokat adok neki, együtt változtunk meg és ez erőt ad. Arthur megfogja a kezemet és már megyünk is. becsekkolunk. A gépen egymás mellé ülünk, én ülünk az ablakhoz és várom a felszállást. Arthur már most alszik. Írók még gyorsan apának, hogy indulunk Európába azaz, Madridba ahonnan vonattal megyek majd Londonba vagyis megyünk. ahogy Cliff is kap egy üzenetet. Az ablaknak dőlők és nézek ki.  A repülő felszáll és már csak a felhőket látom. Viszlát Ausztrália, Helló Európa! Elhagyom a várost ahol szinte csak rossz történt, és irány Európa ahol remélem minden jó lesz.
 Hogy én milyen kis naiv voltam.....

Sziasztok! 

Hogy tetszett a rész? 

Napokban kaptam egy díjat amit minél előbb kiteszek, de szeretném megköszönni Miss Edinának azt:) 

14.fejezet Ashton......

- Leéretségiztünk, Arthi! - ugrik legjobb barátom nyakába!
- Azért még nem biztos az! - mosolyog rám
- Ó,dehogy nem! - puszilom meg. leveszem a cipőmet és így sétálok Melbourne utcáin. Hónapok teltek el Ashton, Cliff, Luke és Calum nélkül. Ashton az üzenetemre nem írt semmit, de másnap reggel egy nyaklánc volt a postaládában, rajta egy ferde Ash felirat. Ezután újra a droghoz nyúltam,de Arthur  segített. Nem tudom sikerült, e a srácoknak befutni mert a zenei világban nem vagyok otthon. Legjobb barátom kezét fogva megyünk a parthoz. Igaz, szépen vagyunk öltözve hisz' ma volt a szóbelink, Arhur-ral hónapokig erre készültem, és sikerült. Érzem, hogy sikerült. Sikerült bejutnom az Oxford-ra a legjobb felvételivel, a történelem szakra. A hajam még mindig barna, és ez tetszik. Híztam 7 kg is, így végre normálisnak nézek ki és ez tetszik, mindig mosolygok de nem tudják, hogy ezzel a fájdalmamat takarom. Ashton hiánya még mindig felemészt. Nem tagadom Arthur elfeletetti velem őt, azonban éjszaka mikor nincsen velem az álmokat nem tudja elűzni. Minden éjszaka sikítva kellek, mert az álmom nem változik. Luke halála, Ashton egy másik lánnyal van ott, míg én egyedül állok ott, Cliff szánalommal tekint rám, ahogyan  Calum is. A párnám tiszta izzadság.
- Hé, Spenc! - hallom meg legjobb barátom hangját
- Tessék? - nézzek rá
- Mi baj? - kérdezi aggódva
- Tudod te azt - mondom majd a hátára ugrok. Kívülről biztos egy boldog párnak hisznek minket de mi tudjuk, hogy nem vagyunk azok, csak legjobb barátok. Arthi-nak pedig barátnője is van akivel én hoztam össze.
- Spenc, nyugi. 1 hét múlva év záró, megkapod az éretségídet elmondom a beszédet, és utána irány Európa! - mondja, nekem pedig egyből jó kedvem lesz!
- Szeretlek - mondom neki
-  Én is - mosolyog, leérünk a partra. Leveszi a cipőjét, majd bemegyek a vízbe. Letesz a vízbe majd utamra megyek. A vízbe sétálok miközben nézem a gyerekeket, és a tiniket. Mindenki boldog a péntek miatt. A srácok csajoznak a csajok pasiznak. Hátra fordulva meglátom, hogy Arthur barátnője, Nina is megjött és éppen felém néznek. Nina el is indul a barátja mögötte. A lány elém áll és megölel.
- Tudod....Spenc.....eljönnél velem egy koncertre - nézz rám
- Milyen koncertre? - nézzek rá ferdén
- One Direction . - kiálltja
- mennyit fizetsz? - kérdezem
- Elhívlak a Mekibe - kapok választ mire bólintok. A lány a nyakamba ugrik, míg Arthur a fejét csóválja. A lány hazaküld öltözni. Gyalog indulok, sok fiú rám mosolyog de én nem viszonozom azokat. Nekem csakis Ash van a szívemben. Néhány lány megnézi a nyakláncomat de nem értem miért. A lányok jönnek 1D-s pólóban. Hirtelen megszólal a telefonom és Cliff az.
- Szia - köszönök neki boldogan
- Szia, mizu? - kérdezi
- Hiányzol - adok választ
- Holnap Melbourn-ben leszek - mondja, mire boldogan felkiáltok
- 1-kor nálad?

- 1-kor nálam - mosolygok, és leteszem. A legjobb barátom itthon lesz. Boldogan megyek haza. Köszönök anyának aki immáron felhagyott a munkájával és próbál anya lenni. Anya elmondja a menüt én pedig boldogan eszek belőle. Leülök az asztalhoz ő pedig ellém.
- És találtál munkát? - kérdezem
- Igen - mondja- pincérnő leszek
- Az jó - mondom, és felállok elmosogatok majd a szobámba megyek. Lefürdök és hajat mosok. Megszárítom a hajamat, majd kihúzom a szemeimet ajkamra pedig vörös rúzst kenek. Szobámba érve fehérneműt veszek fel majd egy fekete bőrhatású ruhát veszek fel, néhány kiegészítőt, egy piros sapkát, a converse cipőmet, és egy farmerdzsekit, amit nem húzok össze. Lemegyek, kikérem anya véleményét akinek nagyon tetszem. Nina is megérkezik akinek nagyon tetszik amit lát. Felmegyek a táskámért, berakok minden fontos dolgot. Már lépnék ki de meglátom a dalszöveget. Az Amnesia hívogat hogy rakjam el én pedig engedek. Elrakom a szöveget és lemegyek. Nina karon rakod és elindulunk. A belvárosban már sokan vannak és mind a koncertre mennek. A stadion ami ellőtt most az 5 idióta arca van, szinte már tele van. Ninával beállunk a sorba, de mivel  vagy 100-an vannak előttünk elmegyek cigizni. Ez az egy dolog amitől nem tudtam megválni. A stadion oldalához megyek de akkor kiesik a kezemből a cigi.  Ott áll velem szembe vagyis nekem háttal. Ashton Irwin párlépéssel előttem áll. Szememben könnyek gyűlnek, míg Luke velem szemben áll. Nem ismer meg a hajam miatt ahogyan a sapka is takar.
- Szerinted, Spencer itt lesz? - kérdezi Luke, ha tudnád...Lucas. Felveszem a cigimet és elkezdem szívni
- Nem hiszem......de remélem - mondja és  hallom a hangjában a reményt.
- Szia! - köszön nekem Lucas, erre biccentek. Ash is hátra fordul az én szemeimben pedig könnynek gyűlnek.  Ashton szemébe meglátom a felismerést. Visszaszaladok, Nina már fizetne de előveszem az Amnesiát. A nő furcsán nézz rám, de aztán felismeri a dalt a címe alapján. A jegyeket kiadja, ahogyan a szöveget is..
- Menny be! Én hazamegyek, szerintem ezzel a jeggyel találkozni fogsz a bálványoddal- mondom majd elindulok haza, szinte már futok de valakibe beütközöm.

Sziasztok! 

Hogy tetszett? Szerintetek kibe ütközőt

13.fejezet Új Haj, Új Barát...Új Élet

sziasztok! 

Nagyon köszönöm a pipákat és Miss Edinának a kommnetet! 

Remélem tetszik a rész! 

Jó Olvasást! 

- Akkor, indulhatunk? - kérdezi anya, mire bólintok. Az orvos ad jó tanácsokat a leszogásal kapcsolatban majd elindulunk. Az autónkhoz megyünk, beülök hátra anya pedig vezet.

- Anya, ma elmennék fodrászhoz - mondom,

- Elinor, drágám így csodálatos a hajad - mondja 

- De új színt szeretnék - mondom, erre bólint . Otthon egyből a szobámba megyek és körbe nézzek ott. Minden ugyan olyan vagyis csak majdnem. A fiókom ki van pakolva teljesen. Visszateszem a helyére. A falamra nézek ahol a fényképeket tartom. Luke-al való közös képeket nézem, és le is veszem őket. Egy dobozba teszem mindet. Lefekszem az ágyamra és akkor meglátok egy képet. Ashton és én vagyunk rajta miközben Ash ölében vagyok, és egymásra mosolygunk. Elment. Mindenki akire számítottam elhagyott. 

- Elinor, mehetsz a fodrászhoz, 30 perc múlva tudd fogadni - kiabál anya. Felállok, elteszek egy kis pénzt majd elindulok. Gyalog megyek a tengerpart mellett lévő üzletbe. Egy ideig a tengerparton megyek. Holnap hétfő van így iskolába kell mennem. Iskola társaim jönnek velem szembe. Szánakozva néznek rám. Az üzletbe nem más ül a bura alatt mint Mrs.Johnsohn. Összesúgnak a barátnőjével. Fodrászom egyből megölel, kéri hogy üljek le. 

- Mit csináljak veled? - kérdezi 

- Hosszabb hajat szeretnék, és barnát jelentem ki,. - ő bólint és elkezdi csinálni.  Magamat nézem a tükörben. Más lettem.  A pipulláim visszaálltak rendes állapotukba míg ahogyan a szemem sincsen bevérezve. Sminkem szolidabb mint régen volt ahogyan a ruháim is. De persze a bakancsom maradt. Hallom Mrs.Johnsohn engem ócsáról. Órákkal később szép hosszú barna hajam lett. Fodrászomat megöleltem. Johnsohn gúnyosan felnevet és elejt egy kurva szót miközben elmegy mellettem. Bennem pedig felmegy az adrenalin. Elé lépek. 

- Maga sem a lánya nem tudja min mentem keresztül, mit tett velem a lánya. A pici cuki Evelyn. De elmondom, ha én kurva vagyok, akkor a lánya mi? Tudja én hűséges voltam, míg a lánya nem. - ezzel el is mentem. Hazafelé már nem a parton át mentem hanem a városban.  Lassan sétálok, míg nem Ashtonék haza elé érek, miközben a házra nézek a szívem összeszorul. Hiányzik. Nem tudom, hogy hiányzom e neki, de legalább is remélem. Tovább megyek és hazaérek. Otthon egyből a szobámba megyek. Lefürdök majd lefekszem aludni.

**

Reggel az ébresztőmre kellek fel. Fürdőbe megyek ahol elvégzem a dolgomat, majd a szemeimet kihúzom, és kirúzsozom vörös rúzzsal. A hajamat pedig kivasalom. Szobámban felveszem a fehérneműmet, utána pedig egy egyszerű fekete ruhát, egy combig érő zoknit, és a bakancsomat. Táskámat a hátamra kapom majd elindulok. Lent találkozok anyámmal aki kivételesen reggelit készít.
- Szia - köszönök
- Várj, vidd a reggelidet - mondja és a kezembe nyom egy szendvicset, és némi pénzt. Megölel de én nem viszononzom. Anya igyekszik anya lenni mióta a baleset történt. De 18 évi szenvedést nem olyan egyszerű elfelejteni. Az ajtón kilépve meglátom az egyik osztálytársamat. Ő nem ismer fel de ez nem is baj. elindulok az iskola felé. Mikor a suli elé érek jobbra nézek hátha csak valami álom volt, és Cliff itt van. De nincsen, régi barátaim körében ahogyan Luke sem. Balra tekintek de Ashton sem áll ott. Szemeimbe könnyek gyűlnek. Itt hagytak. Elhagyott mindenki. Bemegyek a suliba ahol mindenki megnézz, mintha csak új lennék. Evelyn is kedvesen mosolyog. Tiszta szánalom. Bemegyek a termembe de most nem a szokásos helyemre ülök, hanem Arthur mellé. Arthur O'Brian. A suli strébere azaz a legokosabb ember ebben a hányadékban. Felnéz rám és már kapná fel a táskáját.
- Maradj! - kérem
- Miért is?
- Szeretnék tanulni - mondom
- Új vagy? - kérdezi
- Nem, csak a hajam. Spencer vagyok - mondom
- Tudom, hisz' eléggé menő vagy! Én...- kezdi
- Arthur - mondom - tudom
Leülök mellé és becsengetnek. mr.G. lép be a terembe. Leül az asztalhoz és mondja a hiányzókat.
- Elinor...- írja, de megszólalok miszerint itt vagyok. Mindenki meglepődve nézz rám, ellenben a tanárral.
- Tetszik az új haja Miss W. Remélem már jól van - mondja, mire bólintok
Az óra pedig kezdődik.

**

- Spenc! - hallom meg magam mögül Arthur hangját, leül mellém és felém fordul.
- Jól vagy? - kérdezem, hisz' az arca csupa víz ahogyan a haja is.
- Igen - mondja, de tudom hogy nem.
- Arthur úgye nem szívattak? - kérdezem, de ő a fejét rázza szemét lesütve. Hazudik.
- Ki volt? - kérdezem, de meghallom Mason röhögését.
- Ő volt? - biccentek a fejemmel jobbra, és bólint. Felállok és Mason elé állok, megpofozom.
- Attól még, hogy okosabb és kedvesebb mint te nem kell őt bántani! - kiabálok rá, ő pedig röhög
- Mi van Wild most, hogy nincsen Ashton más ágyában vagy? - kérdezi, mire én neki esik, Őt verem ahol tudom. Mike próbál róla leszedni, de nem sikerül neki. Azonban egy valakinek sikerül. Arthur.
- Spenc! Hagyd! - kéri, és meg is teszem. Az egész ebédlő minket nézz.
Egy asztal felé indulok felállok rá és kiabálni kezdek.
- Aki O'Brian-t bántani meri az olyan sorsa jut mint Mason! - kiabálok majd a régi barátomhoz indulok.
- Ashton ágyába sem másztam be  - köpöm felé a szavakat majd kimegyek. Kilépek az iskola ajtaján, de új barátom már mellettem is van.
- Mi baj? - kérdezi, ekkor utat engedek a könnyeimnek. Átkarol. De én csak sírók. Olyan jó, hogy végre kisírhatom magamat. Elméselek neki mindent,mióta Luke megcsalt. Ő pedig egyre szorosabban ölel.
- Mondd Arthi, ma milyen nap van? - kérdezem
- Október 11. - kapom a választ, nekem pedig bevillan. Ma van az utolsó nap. Ma még Ashton a csicskám.
Adok egy puszit az új barátomnak, és elindulok be. Köszönök anyának, majd felmegyek, és írók egy üzenetet Ash-nek.

"Gyere haza,csicska"

Ezután leülök és elkezdem csinálni a házit.

12.fejezet Egyedül....

Sziasztok! 

Hosszú idő után de itt van az új rész! 

Komizzatok, pls! 

Jó olvasást!

Ani

Milyen meleg van itt. Legyezem magamat, de tudom hogy nincsen meleg. Minden összemosódik. Mason sétál el előttem majd egy lány. Meg kell kapaszkodnom különben elesek. Körbe tekintek de senki sem lát engem amit nem is várok el. Cliff foglya meg a vállamat így most ő lesz a támaszom. Valamit magyaráz de nem értem. Utána jön Ashton is. Barátom átkarol.
- Mi baja? - kérdezi Cliff-től
- Elvonási tünetek - válaszolja
Éhes vagyok, de még mindig szédülök. Cliff megfog, de szédülök. Csengett a csengő pedig túl hangos.
- Ez volt az utolsó óránk, vidd le a partra - mondja Michael Ashton-nak. Ash felkap és betesz a kocsiba.
- Szomjas vagyok - mondom mire kapok egy kis vizet. Csak iszom és iszom. Látásom újra tiszta de még mindig izzadok. Ash meg áll a parkolóban majd a partra visz. Letesz egy helyen. Elfekszem a homokba ő pedig mellém.
- Jól vagy - kérdezi mire bólintok, és közelebb megyek hozzá. Odabújok hozzá, ő pedig puszit nyom a homlokomra. Megfogom a kezét, és érzem hogy elalszom, de ekkor meghalok egy hangot. Egy ismerős hangot. Luke és egy lány. Nem érdekel mondom magamnak. Ashton megszorítja a kezemet, mikor megérzem a füstöt.
- Menjünk arrébb - kérem és teljesíti is azt. Így már nem érzem nem hallok hangokat. Csak Ashton és én. - - - Menjünk be - kérem. Ash leveszi a pólóját, ahogyan én a szoknyámat. Pólóban megyek be, míg Ash a nadrágjába. Hátán visz be a vízbe.
- Mindenki minket nézz - mosolygok
- Tudom, de nem érdekel - mondja, mire megpuszilom. Előre húz majd megcsókol. Csókja lassú, nyelveink lassú táncot járnak nekem pedig a hasamban tombolnak a pillangók. Csók után elmosolyodom és beljebb megyünk. Ash letesz a vízbe, én pedig elfekszem. A víz pont jó, itt Ausztráliába valamiért mindig ilyen......jó. Annyira jó. Ash csak áll és engem nézz. Felnézek és meglátom őket, a régi barátaimat. Luke pedig....a én Luke-om egy másik lánnyal cserél nyálat. Ne...ne kérlek ne. Szívem összeszorul és újra darabjaira hullik. Elindulok kifelé Ashton pedig követ. A vízben elesem egyszer, de Ash megfog. Bocsánat kérően nézz rám, mióta elkezdődött minden. Én pedig ezt nem bíróm. Nem akarom ezt, hogy így nézzen rám!  Elveszem a ruháimat de megint megingok, és megcsap a fű illata, szinte már fizikai fájdalmat okozz az a tény, hogy nem szívhatok.
- Hiányzik, mi? - hallok meg egy gúnyos hangot.
- Hadj békén Mason - mondom, de a hangom erőtlen
- Mióta vagy tiszta?
- 2 hónapja - válaszolom
- Az szép - mondja, és gúnyosan felnevet mindenki. Luke-ot nézem ő is engem nézz. Megcsókolja a lányt aki rajtam nevet. Szívem újra darabokra törik. Elindulok hazafelé nem érdekel Ashton...nem érdekel semmi, csak önmagam. Otthon egyből a szobámba megyek, előveszem a fehér kis poromat, a fürdőbe megyek. Egy üveg lapra öntöm a port, őt dollárt veszek a kezembe és szívni kezdem. Az euforikus érzés azonnal megjelenik. Hihetetlenül jól érzem magamat, mintha orgazmusom lenne. Mintha a csúcson lennék. Elfelejtem minden gondomat és csak örülök. Az érzés azonban elmúlik. Aggódni kezdek, hogy mi lesz velem. Mi lesz ha Ash megtudja. Elhagy. Nyílik az ajtó. Szőke hajú fiú leül elém, és kérdően nézz rám. Én azonban sírni kezdek. Jobban mint bármikor. a drog hatása, és ezt ő is tudja. Szemeimet nézi, ő is sírni kezd.
- Sajnálom - mondom
- Én így nem akarlak. Aggódnom keljen mikor fogsz újra drogozni, mikor fogsz meghalni.......mikor mikor omlasz össze teljesen. Vége, Spencer, vége - mondja, én pedig zokogok. Megütöm, verem ahol tudom, lököm, de megy ő magától is. Szobámba megyek és találok egy kis kokaint, extasyt, füvet és LSDt. kokaint felszívom, extasyt egyszerre nyalom le, LSDt egyszerre veszem be. Füvet pedig pipában szívom el. Elvesztettem őt....őt aki mindennél többet jelenetet nekem. Most már tudom, hogy nekem nem Luke kellett hanem ő. Ashton Irwin az én igazim és ezen nem változat semmi és senki. Felveszem a bakancsomat és elindulok. Nem tudom hová megyek, de megyek. Egyszer csak elgyengül a lábam és elesek. fekszem a fűbe, és tudom, hogy hatott. Elsötétül minden. És már csak Calum hangját hallom.

**

- Felébredt - jelenti ki anya 

Őt látom meg elsőnek, hisz' más nincsen is.  

- Ahton - ezt mondom elsőnek, mire könnyek gyűlnek a szemébe. 

- Tegnap elment. - mondja - ő, Luke, Calum, és Michael. Michael tegnap itt volt veled, és egy levelet hagyott itt. Megkapom a levelet. 

Kedvesem.....

Mikor megláttalak az utcán, szíved csak úgy zakatolt, nevemet mondtad, de én itt hagylak. Hogy miért? Mert turnézni megyünk Európába vagyis előzenekar leszünk. Spencer a legjobbakat kívánom neked, remélem az útjaink egyszer még találkoznak. akarom, hogy találkozzanak, hisz' a fenébe is szerelmes vagyok beléd. Lehet, hogy egy bomba vagy ami bármikor robban, de szerelmes vagyok beléd még ha tudom....., hogy esélytelen a mi szerelmünk. Írtam hozzád nem is egy dalt. Remélem egyszer találkozunk majd és akkor el éneklem neked mindet. Mikey-t kértem meg, hogy vigye ezt be hozzád mert én nem bírtalak volna látni. Bocsáss meg...Spencer. Legyél boldog. Szerettelek.....szeretlek....és szeretni foglak! 

Ashton világlegnagyobblúzere Irwin 

Könnyeimnek utat engedek. Nincsenek itt. Megfordítom. Cliff írása, a telefon száma az. Hívj...bármikor olvasom.Nekem csak ők voltak, és ők is elhagytak. Egyedül vagyok. Tudatosul bennem. Nincsen senkim. Egyből a drog jut eszembe. Nem nem szabad, én akkor is erős maradok. leéretségizek, és elmegyek innen.Elmegyek Európába, utazni fogok. Ezt fogom tenni. Megváltozok, egyetemre megyek és boldog leszek, mert ezt akarták. Elhagytak....egyedül hagytak....

11.fejezet Kezd minden tönkre menni

Néhány nappal később otthon vagyunk már. Szobámban ülök és csak magam elő nézek, a kezemben van egy dalszöveg amit nem régen találtam a postaládánkban. Pontosan tudom ki küldte megismerem ezt a kézírást. Amnesia, a dal ami miatt elrohantam, most itt van a kezemben. Ashton, írt valamit de nem érdekel. Könnyeim áztátják a papírt. Hogy tehette ezt? Hogyan? Már nyúlnék be a fiókomba de akkor elveszítem őt is. Nem....nem szabad drogoznom. Ashton, a mindenem. De, ezt nem hagyhatom szó nélkül. Oda kell mennem. Letörlöm a könnyeimet majd bakancsot húzok. Anyám most ér haza, de én félre lököm. Futok, kezemben a dalszöveggel. Azt hiszi ezt is megússza? NA abból nem eszel Luke Hemmings. Ránézek a felhajtóra, csak az ő ajtója áll ott. Becsengetek. Ő nyit ajtót. Szemeivel engem nézz. Hozzá vágom a papírt teljes erőből. Ő hátrébb megy de nem esik el.
- Hogy a fenébe képzeltet ezt? - üvöltöm
- Ez az igazság - magyarázza
- Szarok az igazságra! Nekem most ott van Ash és ezt fogad el, Hemmings! - üvöltőm és a mellkasát verem. Hallom ahogyan sír. Hallom ahogyan becsapja az ajtót. Érzem ahogyan átkarol.
- Hogyan jutottunk ide? - teszi fel a kérdést
- Úgy hogy megcsaltál - válaszolom, mire megölel, én is átkarolom
- Nem lehetnénk barátok? - nézz le rám
- Nem...nem menne Luke - magyarázom
- Vidd el - kéri és a szövegre nézz - ha egyszer híres leszek ez lesz a belépőd a koncertemre
Az utolsó szavakat mosolyogva mondja. Megfogom a papírt. Már mennék de megszólal
- Nem lehetünk újra együtt...igaz? - kérdezi reménykedve
- Nem...ez az amit soha nem fogok neked elfelejteni. Talán...ha más lett volna. De ő volt...Luke. Johnsohn. De nem csak ez fájt. Néhány nappal azelőtt azt mondtad szeretsz. - súgom
- Most is szeretlek - válaszolja - és azt senkinek ne mondd el hogy fogtalak meg
- Ez a mi titkunk marad - súgom
Ezután kilépek a házból. Még utoljára visszanézek. Lezártam a múltamat. A múltam egy darabja itt maradt, de ezt el kell felejtenem. El kell őt felejtenem. Amilyen gyorsan jöttem ide olyan lassan megyek most. Nincsen kedvem haza menni. miért menyek haza. Hogy anyámat lássam aki minden csak anya nem? Nem köszönöm abból nem kérek. Menyek Cliff-hez? És neki mit mondanék? Csak a fájt rázná. Menyek Ashton-hoz? Mehetnék, ha vitát akarnék. Apámhoz nem mehetek. Calum? Őt nem ismerem olyan jól. Hová mehetnék még. És akkor bevillan. Elindulok a ház felé ahol eddig csak egyszer jártam. Becsengetek az ajtón. Kedvenc tanárom, egyből behív. Felesége kiabál, hogy ki az. Mr.G beljebb hív. Feleségétől egy zsebkendőt kapok, és kéri, hogy üljek le a kanapéra.
- Mesélj, Spencer  - kéri
- Itt maradhatok? - kérdezem, mire bólint
- Itt mindig szívesen látunk, igaz Ryan - nézz a férjére aki leül mellém és megfogja a másik kezemet
- Miss W. addig marad itt ameddig akar - mosolyog
- Köszönöm Mr.G - mosolygok rá
- De holnap iskola előtt hazaviszem, ruhákért és a könyveiért
- Köszönöm  - sírok fel, Mrs.Green ölel férje pedig ruhát és egyéb ilyen dolgokat hozz nekem.
Felesége még kérdezz de mivel látja, hogy nem tudok válaszolok hagy. Lefürdök majd lefekszem aludni.

**

Másnap reggel egy szoknyában, férfi ingben, nyakkendőben, bakancsban. Kisírt szemmel lépek be a terembe. Johnsohn lát meg elsőnek. Felnevet, lekurváz és tovább megy. Leteszem a  táskámat majd kimegyek a terméből. van szerencsém találkozni a régi barátaimmal. Mason csak megvetően rám néz és tovább megy. De akkor ő jön velem szembe. Luke. Az ő szemei sem néznek ki jobban. de a karja. A könyökénél. Szúrás nyomok. 3. Minden drogos tudja mi hagy ilyen nyomot. Heroin. Miért teszi ezt magával? Miattam? Nem teheti..nem éri meg. Valaki átkarol hátulról. Ashton. Megfordulok majd a vállába fúrom a fejemet. Ash átkarol. 

- Mi baj? - súgja a fülembe 

- Luke..miattam lőtte be magát - súgom 

- Máskor is csinálta már 

- Nem....nem Heroinnal - súgom, és sírók. 

- Nem éri meg, Spenc - mondja és megsimogat. Mr.G jön vagyis a hangját hallom. Tudja, hogy sírók vagyis gondolom hallja. 

- Miss Wild, mi a baj? - kérdezi 

- Semmi - mondom és megtörlöm  a szemeimet. 

- Hazaviszem  - mondja Ash a tanár pedig bólint. Ír nekem igazolást, és Ashton-nak majd kimegyünk a suliból. Ha tudná, hogy mennyire nem akarok haza menni. Ha tudná, hogy mennyire nem akarok sehol lenni. Ha tudná, hogy szenvedek. Néhány napja még olyan boldog voltam. És most? Ashton kirak a házunk előtt. Kiszállok majd bemegyek a szobámba. Vagyis a szobámba nevezett pokolba. Hallom, hogy Ash is utánam szalad, de nem érdekel. Megkérem, hogy hadjon egyedül, ő pedig meg is teszi ezt nekem.  Kezembe veszem a dal szövegét, és valahogy azt érzem igaza van. Az Amnesia  tényleg kifejezz. Hiányzik Luke, és ezt ő is tudja. Megnézem a telefonomat és  Ashton nevét látom meg rajta. Üzenetem jött.

Szeretlek, ha neked jobb vele, legyél mellette - Ash

Újabb könnycsepp folyik le az arcomon.

Szeretlek - Spenc

Ezután lerakom a telefont, és elmegyek fürödni. Felveszem Ashton egyik pólóját és írók neki egy üzenetet. 10 perc múlva Ashton ott áll az ajtóban én pedig megölelem és sírni kezdek. Ő felemel és felvisz a szobámba. Letesz az ágyra és mellém fekszik, egy dalt kezdd el énekelni...... Én magamhoz szorítom mintha csak egy plüss maci lenni. Ő pedig átkarol. Elalszom a karjaiban...

10.fejezet Verekedés

Sziasztok! Köszönöm a 12(!!!!!) feliratkozót!
Jó Olvasást!
Puszi: Ani :)



Cliff egyből megölel amikor kimegyünk a vízből. Luke, ő még mindig csak ott áll. Le van taglózva.  Megfogom Ashton kezét, és megrázom a fejemet. Ash magához húz és tovább beszél. Szemeimben könnyek gyülekeznek és bemegyek a szobámba. Leülök az ágyamra majd a fejemet fogom. Én...én nem akarta őt megbántani. Luke. nyílik az ajtó és Cliff jön be. Leül mellém, és átkarol.
- Szereted? - kérdezi
- Igen, Cliff. Tudod hiába tette ezt velem. De Ash-t is szeretem - válaszolom
- Megértelek. Most szakítottam Lunával - közli mire én szorítom meg a kezét.
- Sajnálom - mondom neki.
- Ne sajnáld - súgja a fülembe - lesz egy bandám
- Mi?
- Igen, Luke, én és Cal - meséli - de kell nekünk majd egy dobos de egyenlőre csak mi hárman
- Nevetek? - kérdezem
- 5  Seconds Of Summer - válaszol, mire bólintok.
- Gyere át, legyél Ash-el - mondja és felhúz - ha nem jó vele dobd ki, és legyél újra vele
Ezután otthagy én pedig lefürdök majd felveszem a piszimet. Megmosom az arcomat és hirtelen érzem, hogy elhagyom a kontaklencsémnet. Igen, szemüveges vagyok. Ezt eddig nem nagyon mondtam, de így van sajnos. Mivel nincsen nálam kontaklencse így a szemüvegemet veszem fel. Kimegyek és bekopogok. Cal nyit ajtót, azt mondja Ash a konyhában van, mire én megrázom a fejemet. Útközben megkérdem az ofőt mi a konyha ő elmondja, hogy van a folyosó végén egy konyha diákoknak. Ash ott van vele szembe Nick az egyik haverja. Beülök az ölébe, ő meglepődök de átkarolja a derekamat. Körbe nézek és még Luke van itt, egy lánnyal. Elfog a féltékenység de ő szingli. Nekem is van pasim neki miért ne lehetne csaja?
- Csókolj meg - súgom Ashton fülébe aki nem reagál
- Mondtam valamit csicska - súgom a fülébe, mire már csinálja is. nyelve a nyelvemmel jár táncot. Kezeimet  a nyaka köré fonom így közelebb húzva magamhoz. Kezeit a combomon húzza fel le.
- Szobára, Irwin! - kiabál Luke
- Kuss, Lucas - szólok neki vissza majd leülök az Ash melletti székre. Látom, hogy a pasim előveszi a telefonját. Felém fordítja és benyögi hogy mosoly. A nyelvemet kinyújtom, ő pedig fotóz. Néhány perc múlva pedig kapok egy értesítést.

Az én gyönyörű barátnőm @spencwild :9

odahajolok hozzá, és megcsókolom. Imádom őt. Szeretem. Ash elmegy engem egyedül hagyva vagyis itt van Nick is. Ő egy csajt fűzz gondolom Cal osztályából. Luke még mindig engem nézz. Én nem nézzek rá. Spencer nem nézel rá.  Nem nézhetek rá, különben elsírom magamat. Ashton visszatér, egy kávéval magának nekem pedig egy teával, amit egy puszil köszönök meg neki. leül elém, én pedig a lábamat az ölébe rakom. Ash mosolyog, és engem nézz.
- Mit nézel rajtam ennyire? - kérdezem
- Nem hiszem el, hogy az enyém vagy - súgja
- Hát....pedig elhiheted......miattad fogok elhízni.Most is éhes vagyok. Tudod az egyik tünet aztán majd jön...a többi
- És én ott leszek veled - fogja meg a kezemet
- Köszönöm - mosolygok rá hálásan és most én kapom elő a telefonomat. Veszi a lapot, és már be is pózol.  Mikor a fotó készen van kirakom twittere.

Hogy lehet ez a pali az enyém? Még mindig nem hiszem.

Én nem jelölöm meg de tudja hogy kiraktam. A képet berakom profil képnek, hogy mindig ő nézzen vissza rám. Megiszom a teámat, Ash pedig a kávéját elindulunk vissza a szobáinkba. A szobánk előtt megcsókol, majd elmegy. Mikor belépek Johnsohn egyből nekem esik. Üt és a hajamat tépi. Közben pedig Ashton-ról kiabál.
- Hogy meredted te ribanc?! - kiabálja
- Én vagyok a ribanc - fogom le - tudod ha nem dugatod meg magadat Luke-kal mi még mindig együtt lennék, és akkor Ash nem velem lenne
- Hogy mered?
- Te hogy merted? Egyszer már adtam neked Lucas-ért. Tönkre tettél akkor engem. Nem fogod fel. De ma már Ashton  engem dug, tudod nagyon jól bánik az ujjaival, és a nyelvével. Az sem semmi. Az én nevemet mondja miközben elmegy.......én okozok neki örömet - mondom az arcába mire meg üt.
- Fáj az igazság? Mi van te kevés voltál neki? - röhögök fel mire kapok még egy pofont, de ezt viszonozom is. De én a haját is tépem, ütöm ahol érem. Nyílik az ajtó, és Cliff áll ott. Egyből lefog. Ash jelenik meg aki magához ölel. Aztán jön Cal aki szintén hozzám jön oda. Luke pedig csak áll ott mint egy darab fa. Ash-t ölelem. Eddig nem volt elvonási tünetem, de most előjött. Soha nem voltam ilyen, mert mindig lenyugtatott a drog. A kokain amit Luke után imádtam a legjobban. De ez most változott. Most Ash-t imádom. Aztán jön Luke, sajnálatomra. A srác úgy döntenek, hogy ne aludjak a lányokkal így velük tartok. Viszem a telefon töltőmet, majd megfogom Ash kezét és megyek.  Befekszek Ashton mellé aki átkarol. Hallom mikor lassul a légzése. Luke felé nézek. Ő sem alszik hanem engem nézz. Elfordítom a fejemet. Ashton mellkasára hajtom a fejemet, és én is elalszom.