19.fejezet Luke...

Sziasztok!

Kivételesen az elejére írók nektek valamit. 

Nem tudom, hogy fogadjátok majd a részt, de a blognak nem sokkára vége, ha végig olvastátok a részt rájöttök miről beszélek. 

Én a részhez az Amnesiát hallgattam és ajánlom nektek is. 

Komentben ne nagyon öljetek meg, és még valami IMÁDOM Luke-ot de szegénynek ez lett a sorsa, és kivételesen sírtam írás közben! Remélem tetszik hagyatok magatok után nyomot! 

Az Oxford-ban sétálva kerestem  Ashton-t. Mike-nál töltött éjszaka nyugtatóan hatott rám. Sokat beszélgetünk és visszajött az a régi összhang ami köztünk van. Az ahogyan semmi sem tabi a másiknak a másik előtt. Ashton-t keresem akit hiába keresek nem találok. És ekkor két kart érzek meg a hátam mögött.
- Bocsi, hogy késtem - mondja
- semmi baj - puszilom meg. Ezután ellenged és elindulunk persze nem a kéz kézben. Körbe megyünk a Temze partján sétálunk.  Beülünk egy kávézóba ahol a legeldugottabb székre ülünk le.
- Szóval mi volt annyira fontos - mosolygok
- Szakítottam Gemmával - mondja, mire megáll a kezem. Leteszem az evőeszközt és ránézek. Nem is tudom mit mondjak.
- Hogy hagyhatnám most el? - kérdezem
- Ahogyan én is tettem Gemmával
- Ash, Luke heroinozik és egyre nagyobb adagokban - mondom
- Nem baj.....majd segítünk rajta együtt - fogja meg a kezemet
- Nagy segítség lenne neki engem veled látnia - mosolygok gúnyosan
- Spenc.... Luke-nak segítségre van szüksége - mondja a szemembe
- Elmondom neki - mondom. Az órámra nézek. 3 óra van. Még ma elmondom neki igaz nem tudom hogyan. Megpuszilom Ash-t és közlöm, hogy mennem kell. Vezetés közben nem is tudom mi jár a fejemben. Először írók neki mi van, hogy megyek, de nem válaszol.  London-ba az út 1 óra, így egész hamar ott vagyok, de nem Luke-hoz megyek hanem a legjobb barátomhoz. cliff nyit ajtót. Kéri menjek be.
- Ma elmondom Luke-nak - mondom a szemébe
- Szerinted, hogy fogja fogadni? - kérdezi
- Szinte belefog halni - mondom
- El, Luke drogozik - mondja - és nem kicsit
- Tudom. Minden nap látom a karját! És én ezt nem bíróm - tör ki belőlem a sírás - nem bíróm, hogy mindkét fiút szeretem, hogy nem tudok választani
- El....akkor hagyd el mindkettőt - mondja. Ránézek mintha azt mondta volna öljem meg őket. Nekem ők vannak. Velük érzem azt a bizonyos szerelmet.
- Nem tudom, Cliff - síróm
- Jajj...El - ölel magához. Csak szorít és nem enged el. Hátamat simogatja.
- Szakítottam ma Emmával - mondja
- Miért? - kérdezem
- Nem szerettem - súgja
Tovább vigasztal. Megnyugszom Cliff karjában mint mindig, ha bánatom van. Nekem ő volt mindig is a lelki társam de mint szerelem sosem. Nem tudtam rá úgy tekinteni mint pasira, persze nem ronda sőt, hisz' én is nő vagyok! De nekem mindig Luke volt majd Ashton, és most talán elveszítem mindkét fiút. Elengedem Cliff-et. Megpuszilom majd felkapom a táskámat. Megpróbálom Luke-ot de nem veszi fel. Beszállok a kocsimba, megpróbálom húzni az időt, azzal, hogy beülök egy kávézóba. Nem tudom és hogyan csináljak. A kávézóban ott van Allison és még két lány meg négy fiú gondolom az itteni középsuli menői, mert Allison még odajár. Nem hiába nem érzi még az élet súlyát. Nem tudja milyen szenvedni. Egy barna hajú fiú észrevette, hogy őket nézem. Súg valamit a szőke lánynak aki rám emeli a tekintetét, int nekem. Visszaintek. Kérek egy méreg erős kávét, és beülök egy asztalhoz. Kezdődik minden előröl, az, hogy egyedül leszek. Csak most nincsen itt Mr.G., hogy segítsen, hogy hallgassam a tanácsait, igaz sosem fogadtam meg őket. Mostanra ,már biztosan tudja, hogy milyen osztályt fog kapni jövőre, talán öről talán nem. Lehet, hogy lesz majd ott egy olyan lány akit megkel szelídítenie. Egy lány aki majd megvédi a sulinyomiját. Beleiszom a kávémba. Szinte egyszerre meggy le a torkomon. Észre veszem , hogy a barna srác nézz. Megrázom a fejemet. Megfogalmazódik bennem valami, hogy vessek ennek véget ami köztünk van, de sosem tudom befejezni, kimondni, hogy vége. Talán jobb lenne új életet kezdeni, a srácok nemsokára hazamennek én pedig itt maradhatok. Felállok majd kimegyek a kocsimhoz. Gyorsan megyek amennyire a forgalom engedi. A Temze partján hajtok. Mikor megérkezem, felhívóm Luke-ot de semmi. Így bemegyek a kulcsommal.
- Na, most legyél okos, Spencer - mondom a kocsiban. Bemegyek, a házba majd lifttel a legtetejére. Luke lakása az utolsó. Benyitok.
- Luke! - kiabálok. Észre veszek egy táskát benne pedig Heroin. A táska fele hiányzik.  A pulton amihez a bárszékek vannak fehér por van, kezembe veszem és elmorzsolom. Kokain. És fű szaka. Az ütős hármas. Már maga ennyi herointól meglehet halni, ha a füvet és a kokót keverem az még okés, de heroinnal....Luke ezt sosem tudta, ő mindig csak átvette a drogot de a dílert nem hallgatta meg. Ezután minden összefolyt.  A szobájába rohanok. És ott ült az ágy mellett. Nevét kiáltom de semmi. Szidom mint állat, de nem reagál semmire. Ezután közelebb megyek hozzá. Még mindig semmi, már könnyek folynak a szememből. Szemei nyitva vannak, de nem akarom elfogadni azt amit benne látok. Azt ami benne van nem jó. Letérdelek  és nem érdekel, hogy mi van körülöttem, az a sok tű ami itt van. Magamhoz ölelem, és nem  fogadom el, csak azt hajtogatom sírva, hogy ez nem így van. Ennek nem lehet így vége. Ez nem lehet. Nem történhetett meg. Testét ölelem. Nevét motyogom. Valaki átkarol hátulról,de én ellököm. Visszamegyek szerelmem testéhez. Magamhoz szorítom. Nem engedem el. Nem engedem senkinek hogy hozzáérjen. Az Amnesiát éneklem neki....hátha meghallja és újra rámosolyog azzal a férfias mosolyával amit mindig küld nekem. Megölel majd megcsókol mert tudja, hogy erre vágyom. Amnesiávval felváltva, azt hajtogatom, hogy ez nem fair. Ez nem fair. Hangok beszélgetnek. Mentő zaját hallani, de én nem engedem őt el. Ő velem marad itt, vagy én is vele tartok arra a hosszú és rettenetes útra mert itt hagyott.....itt hagyott teljesen egyedül. Nem jön már értem. Itt hagyott. Az én hibám volt. Az én hibám. Valaki lefog, és magához húzz. Elviszik őt tőlem. Nemet kiálltok de nem érdekel senkit, hogy ő az enyém. Ő az enyém és én az övé vagyok. Vagyis csak volt az enyém....