Írói Utószó

Sziasztok!

Először is egy-két szót a blog eredményeiről mondanék.
10.599  oldalmegjelenitésem van/volt. 23 bejegyzés, és 23 rendszeres olvasó. A  legtöbbet olvasott fejezet az 1.fejezet a maga 455 megnyitásával.

Aztán pedig a történetről beszélnék. Spencer karakteréről annyit tudtam, hogy nagy fejlődést szeretnék neki, az akartam felnőjön a történet végére. Luke tragédiája volt az egyetlen amit még előre tudtam, de persze sok variáció  volt, de ez tűnt a legtanulságosabbnak. Aztán ami Ashton-nal történik, az, hogy gyereke lesz azt sem tudtam az utolsó pillanatig összeakartam őket hozni, Spencer-rel de aztán elvetettem, mert Luke-al szembe nem tartottam fernek. Ott van még nekünk Mikey aki Cliff beceneven van benne a sztoriban, róla azt kell tudni, hogy az utolsó pillanatban Ashton után ő jutott eszembe mint lehetséges pasi jelölt, de azt azért vettettem el mert ő Michael a srác aki a legjobb barát volt mindig is, Calum pedig szóba sem jött, Cal ebben a blogban valahogy annyira nem kapott szerepet, de majd a következőben. Aztán ott van a blog utolsó mondatában Evan Matthews. Mr. Matthews ötlete nem tudom honnan jött, de gondoltam adok Spencernek és nektek valakit, hogy itt van és képzeljétek merjetek tovább gondolni, hogy vajon meddig mentek el. De ki tudja? Lehet, hogy egy kicsit megismertetem veletek Evan-t és kap egy novellát vagy akár egy blogot.

Elég sok blogom van volt és is, de talán eddig valamiért Spencert tudnám elképzelni mint barátomat. A véleményeink néhány dologban egyeztek, de a legnagyobb dologban a drogban, viszont nem! Fiúkkal pedig nem tudom, Lukeot egy kicsit így képzelem el egy kapcsolatban,

És így a végére, a legtöbbet írás közben az Amnésiát hallgattam.  És a következő blogom főszereplője Calum lesz.  Azért ő mert ebben nem kapott olyan nagy szerepet míg a többi fiú igen. A blogra  valószínűleg Január 1-jén fog felkerülni a prológus:) Remélem tetszeni fog majd az is:) És végül úgy döntöttem nem lesz alternatív befejezése a Kedvesemnek... , mert hát végül is "boldogan" zártam le.

Epilógus

2009.augusztus 20, Melbourne 



Cliff kocsija megáll a házunk előtt, Mason kezembe ad két darab Jointot, kínál Heroint is, de persze azt el nem fogadom. Cliff is kiszáll velem együtt. 
- Vigyázz magadra, El - mondja és megölel 
- Miért mi bajom lehet? - kérdezem 
- A droggal vigyázz ismered Mason-t nem a legjobb dílertől veszi 
- Vigyázok, Cliff - puszilom meg a legjobb haveromat 
- Akarlak én még gimibe látni úgyhogy jó is lenne! - simogatja meg az arcomat 
- Fogsz is - adok neki még egy puszit és bemegyek a házba. Leveszem a bakancsomat, és felkötöm a hajamat. Két plusz dzseki van az akasztón, jaj, de jó! Anyámnál megint van valaki vagyis valakik. 
- Itthon vagyok, anya! - kiabálom, de tudom így se hallja meg mert pasi van nála .  Bemegyek  a nappaliba és egy fiatal srác ül ott. Szőke haja és kék szeme van. Rám nézz. Szemei olyan kék mint az ég és könnyű bennük elveszni. Feláll. 
- Te is kurva vagy? - kérdezi, szemrebbenés nélkül. Pofon vágom 
- Ezt miért? - kérdi 
- Mert nem vagyok kurva, de  anyám az  - mondom, és fordulnék meg, mert már igazán kívánom az anyagot. 
- Nem tennél velem különbséget, pinki? - kérdezi 
- Mi van? 
- Tudod, dughatnál  velem - mondja szemrebbenés nélkül, én pedig csak állok ott, és nézem a fiút. Nem tudom mit akar itt ennyi idősen, de nem is érdekel, érzem, hogy valami vonz hozzá, valami meg magyarázhatatlan köt hozzá. 
- Én szex előtt randizok általában, szöszi - mondom 
Az arcát nézem vajon mit reagál a hírre miszerint én nem akarom őt. Látom valamin gondolkozik, de nem tudom mi lehet az. 
- Jól van, holnap este 6-ra érted jövők. - mondja. És kacsint egyet, majd mosolyog. - Hogy hívnak? 
- Spencer Wild - rövidítem le a nevemet - Téged? 
- Hemmings. Luke Hemmings. - mosolyog azzal a mosollyal amiről egyből tudom, hogy nem lesz ez átlagos kapcsolat. 

2016.Július 10, London, jelen 
Leülök rendesen a kanapéra. Beletúrok immáron szőke hajamba. A fiúkat vizslatóm, akik mind mosolyognak.
- Így találkoztunk, Luke-kal - mondom, még mindig fáj rágondolni. 1 évvel később valahogy sikerült kiheverni azt, hogy nincsen velem. Eltudom fogadni, és már beszélni is tudok róla. 1 éve a gép Brazíliába vitt, és ott is hagyott egészen 1 héttel ezelőttig.  Végig nézek a srácokon, akik mosolyognak. Ashton és a kislánya, Elinor. Nem tudom miért kapta ezt a nevet, Gemma azt mondta azért mert erős vagyok és azt akarja, hogy a lánya is erős legyen. Teljes egészében Ashton a kicsi. Ash nekem mondta el elsőnek, hogy apa lett, Gemmát nem vette el, de  senkinek nincsen vele baja. Ahogy egymásra nézünk látszik, hogy akarjuk egymást de nem lehet és ezért szenvedünk.
- 10 perc múlva kezdünk - jön be egy csávó az öltözőbe
- Megyünk, Phil - mondja Cliff, és megfogja a kezemet.
- Életed első koncertje, Spenc - monda Cal és megpuszil.
És miért lesz az első koncertem? Kiderült nem is olyan rossz a hangom mint hittem, a srácoknak új tag kellett Luke helyére vagyis akartak de nem tudták ki legyen az. Rám esett a választásuk. 1 hete elmondták mit akarnak, belemegyek,e? Igent mondtam. Mielőtt kimegyünk elmondunk egy imát,. A fiúk felmennék és bejelentenek. Felmegyek és leülök a helyemre. Körbe nézek és tudom, hogy itt van. Valahonnan nézz engem. Valahol itt van és biztos vagyok benne, hogy mosolyog azzal az idétlen mosolyával amit úgy szeretem. Szinte érzem, hogy átkarol, és azt súgja a fülembe. Gyerünk, szöszi, csináld. Oldalra nézek és ott van. Tudom , hogy nem ő. Mosolyog. Szárnyai vannak, amik fehérek. Mosolyog. Nekem pedig könnyek gyűlnek a szememben.
- Sziasztok! Spencer Wild vagyok, a 5 Seconds Of Summer  új tagja. A dalt ami most jön Luke emlékéért szóljon. A címe Let Her Go .
És elindul az ismerős dallam. Csak jönnek a hangok majd idővel a könnyek is. Ahogy rágondolok és arra mikor ezt írtam. A gépen voltam idefelé. Nem tudtam még elfelejteni őt. Szoknyámat gyűrőm össze. Mikor befejezem a srácokra nézek, ők is sírnak. Cliff bólint.
- Most pedig egy dal jön amit még Ő írt. - előveszem a szöveget - biztosan ismeritek. Justin Timberlake csodáson énekeli el, de ma este ideje, hogy mi is előadjuk. A cím alatt az áll Kedvesemnek.. , És Mr.Timberlake is ezt írta a videó elejére amit köszönünk neki. Akkor szóljon a Mirrors. 
Oldalra nézek. Ott áll még mindig, és engem nézz, büszkén. Könnyek folynak végig arcomon ahogyan éneklek. Szeretem ezt a fiút ez az amit feltudok fogni, hiába halott ő velem van, és ő volt az én tükörképem. Ő volt a mindenem. Oldalra nézek de már nem áll ott semmi.  Mikor vége van a koncertnek lemegyek, és az öltözőbe megyek.  A tükörbe nézek. Nem tudom mikor fogom végre elhagyni, ne tudom mikor tudom majd a hiányát pótolni, nem tudom mikor tudom majd őt,  pótolni magamnak, mikor lesz ennek már vége. Mikor lehetek végre boldog? Talán sohasem. De reménykedem. Reménykedem, hogy egyszer majd eljön hozzám a boldogság, meglátogat és el sem akar majd menni, érzi majd itt várták már régen, és megfogják becsülni.
- Miss Wild - és nyílik az ajtó. odafordulok. Egy barna hajú, barna szemű magas fiú áll ott. Rám mosolyog, mitől valami megmozdul bennem, a szívem nagyot dobban mintha feltámadna a halálból.
- Mr.Clifford üzeni indulnak.
- Mondja meg neki, hogy egyedül mennék - mondom, és várom, hogy a fiú kimenjen azon az ajtón. De nem teszi.
- Eljönne velem meginni egy kávét, fél óra múlva végzek - mondja, és elmosolyodik
- De csak ha nem randi - mondom mosolyogva
- Nem az! - teszi fel a kezét mintha védekezne
- Hogy hívják? - kérdezem
-  Matthews...Evan Matthews

Sziasztok! 

Itt lenne az epilógus...

Na,hogy tetszett? Megmondom őszintén nem így akartam befejezni de erről bövebben beszélek majd az írói utószóban....
Nem hiába van két kép  "Spencerről". Ez valahogy jelzi azt, hogy mennyit változott:) 

És hajlok egy alternatív befejezésre. 

Szóval ha szeretnétek, hogy legyen akkor írjatok komit:) 

A héten, szerintem holnap , kint lesz az írói utószó:) 

És nefeledjétek komizz, hogy hogy tetszett, és az lenne a kérdésem nektek mi a volt a kedvenc részetek? 

21.fejezet Temetés......

Emlékszem egyszer mikor kicsi voltam eltörtem a lábamat iszonyatosan fájt, vagy mikor Luke megcsalt azt hittem ezeknél nincsen nagyobb fájdalom, egészen eddig. Pokoli volt és napról napra rosszabb, talán az hogy itthon vagyunk az csak rosszabbá teszi.  Tegnap este anya és Arthi jött ki elénk. Egyből anya karjába omlottam. Simogatta a hátamat Arthur is átkarolt, szinte tartottak, ne hogy összesek. Cliff este nálunk aludt. Együtt aludtunk, és valahogy ez így volt rendben, az, hogy este nem tudtam aludni, ő ölelt és vigasztalt engem és magát is. De a mai nap pokol. Cliff korán ment haza. Reggel anya a konyhában van. Kávét kérek, de persze a nem ad, a fiúk elmondták neki is. Teát készítek magamnak.
- Spenc, kicsim tudom nem a legjobb alkalom de bemutatom a barátom, Rober-et - anya hangja felé fordulok. A pasi, Robert anya kezét fogja és boldogan mosolyog, anya is szerelmesen mosolyog. Néhány napja még én is ilyen voltam, mások hánytak tőlünk, de én imádtam. Hányni tudnék anyáméktól.
Robert a kezét nyújtja, elfogadom a gesztust
- Spencer. Nem vagyok a legjobb formámban, de most halt meg a szerelmem - mondom ki érzelem mentes hangon.
- Kicsim, - ölel magához anya, de én kiszabadítom magamat és felmegyek. Hangosan zokogok fel, és mint a filmekben lecsúszom az ajtó elé.  Összehúzom magamat, és sírók. Felnézek a plafonra. Képek vannak Luke-ról amin mosolyog, rólunk.  Felállok és elmegyek fürödni. Ezután a szobámba megyek, ott felveszek egy fekete ruhát, semmi dísz, egyszerű ruha, egy harisnyát és a tornacipőmet, tudom nem illik temetéshez de ez Luke temetése. Ő is így jönne az enyémre tudom, hogy így jönne. Semmi smink nincsen rajtam, miért kéne? Telefonomat és zsebit teszek a ruha zsebébe. Körbe nézek, hogy minden meg van e és ekkor észreveszem az Amnesiát. Forgatom és akkor a hátulján egy sor látok...
Kedvesemnek.....
A többi ki van húzva. Ezután a másik oldalon a dal címe fölött a bal alsó sarokban kicsiben is ott van ez  a sor. Beleteszem a zsebembe. Szó nélkül megyek el a lakásból. Gyalog megyek a temetőbe, ahol még nincsen senki, de a ravatalozó már készen van.  A fiúk ott állnak. Nem tudok odamenni. Őt nézni ahogyan csukva van a szeme, arca pedig falfehér. Tudom, hogy el kell mennem. Már fordulnék el, de Gemma észre vesz. Pont vele akarok beszélni. Akaratlanul is a hasára nézek. Ashton-nak van valakije, ő boldog lehet. Cliff tudja mi van az arcomra írva. Idejön és átkarol.
- Nyugi, El..- súgja, de tudom nem így van.
- Gyere menjünk Luke-hoz - fogja meg a kezemet, de én csak állok.
- Nem megyek - jelentem ki, és leülök egy székre. A fiúk körém ülnék. Ashton érintése okozz a legjobban fájdalmat. Gemma kiment a mosdóba, míg Ash itt maradtak. Szánalmasan tekintek rá.
- Meghalt a legjobb barátod és rámászol a nőjére - nézek rá
Felállok és kimegyek. Nincsen nálam cigi, de tudom kinél van. Cliff-től veszek egy szálat és gyújtott. Minden egyes slukkal jobb lesz. Ezerszer jobb és jobb. De a fájdalom még mindig marja a szívemet. Várom mikor jön és azt mondja: Ez csak egy vicc volt élek! Persze elég nagy pofont kapna, de élne és nem lenne halott. Most átkarolna, és tudnék neki segíteni.Elküldeném rehabra, ott jól lehetne, aztán mikor leszokott hazajönne hozzám és boldogan élnénk. Eloltom a cigimet. Luke szülei érkeznek meg. Azt hittem már itt vannak.  Luke anyukája teljesen kész van, látszik rajta, hogy nem alszik, édesapján is ezt látom a testvérei, a két öccse. A két kis srác is ki van, látszik rajtuk, az, hogy nincsen már Luke. Az anyukája megáll előttem, néhány pillanatig azt hittem meg fog ütni, mert megérdemelném. De nem, megölelt. Én is átkaroltam és sírtam.
- Sajnálom... - mondom, de ő csak ölel. Percekkel később ellenged. Bemegy, de én maradok. Néhány ismerős arc jön erre. Nem is foglalkozom velük nagyon. Arthur itt marad velem, és átkarol, vigasztal. De meghallom Mason hangját. Előttem áll, látszik rajta, hogy sírt.
- Miattad halt meg, Luke - vádol meg.
- Miattam? - kérdezik vissza savanyúan
- Jól hallottal, Wild
- Miattam? Én adtam a kezébe heroint annak idején? - üvöltöm az arcába. - Tudom, hogy te voltál Mason, látom a karodat és azt is tudom, hogy csak te használtad! Te ölted őt meg
Arthur elhoz onnan, bevisz és leültet. Ő közé és Cliff mellé ülők. kezemet az ölembe ejtve nézek előre.  Mindenki kimegy a koporsóba fekvő testéhez, de én nem tudok. Valahogy itt kell maradnom. Nem tudnám őt látni, Így. Halottan.
- El, gyere - fogja meg a kezemet Cliff, de én a fejemet rázom. Itt akarok maradni. De látnom kell még egyszer, talán. Nem, nem tudom magamat rávenni. A tömeg kimegy a temetőbe. Cliff a kezemet fogja. Ott is székek vannak. Az első sorba ülök le. A pap beszél, elmondja az imákat Luke-ért, és meghallom a nevemet. Azt kérek mondjak pár szót. Luke temetése nyilvános így elég sok fan is itt van. Felállok és kimegyek. Letörlöm a könnyeimet. Kiállok.
- Nem készültem beszéddel. Nem tudom mit mondjak. De aki ismert minket, tudja, hogy szerettem. Persze, volt egy nagyon durva időszakunk, és azt kell mondjam akkor mind ketten tönkre mentünk. Sajnálom. Sajnálom, hogy nem tudtam megmenteni. Egy idióta vagyok, hogy nem tettem meg, és ezért bocsánatot kérek azoktól akik szerették őt. Ő volt a másik felem, ő volt az én legjobb barátom, a szerelmem. Nem vagyok a szavak embere ez már kiderült. Luke az volt, emlékszem mikor először találkoztam vele, tudtam, hogy egy csoda ez a fiú a kék szemével, a  szép szőke hajával, egy csoda volt. De ennek a csodának vége. - kiveszem a zsebemből az Amnésiát. - írt nekem egy dalt, legalább is állitólag egy egész albumot kaptam, de ez volt az első dal amit kaptam, Amnesia. Ez a dal látta minden szenvedésemet, tudja min mentem keresztül. Óriási hibát követtem el azzal, hogy csak most tudtam meg, hogy ő életem szerelme. Luke, egy tolvaj volt, elrabolta a szívemet, és nem is adta vissza.  Ohh., Kedvesem...
Ezzel pedig befejeztem. A lapot amin a szöveg van, a koporsón lévő virágok közé rakom. Visszamegyek a helyemre. Mikor vége van hazamennék, de valaki megfogja a kezemet. Mason az. Kérdően nézek rá.
- Ezt még Luke írta anno, kérte, hogy adjam oda ha elmegy, de nem akartam. Most már itt az ideje. Tudtam, hogy szereted. - mondja és elveszem a papírt. Cliff azt mondja hazavisz, de nincsen rá szükségem. gyalog megyek.
Ashton előttem megy, Gemma mellette van. beszélgetnek, de Ash szemében nincsen meg a ragyogás, ami velem meg volt. Elolvasom a lapot. Mirriors...az áll rajta. Alatta zárójelben, Kedvesemnek......
Elkezdem olvasni. Már az első versszak után folyik a könnyem. Csodálatos. Megfordítom és Luke írása van rajta. Eladva, J.Timberlake-nek.... Luke írta a dalt. Luke szeretett. És ezt elég sokszor bizonyította. Én is talán. Remélem tudta. Ashton pedig. Itt megy előttem és családja lesz. Boldog ember lesz. Ashton-nal mindketten kaptunk egy golyót a szívünk helyére.  De Ashton túlélte, én pedig belehaltam. Ashton tudd szeretni, ő boldog lesz, én pedig nem. Nem tudom mikor fogok újra tudni szeretni. A halál hív. Hív magához, mint egy gaz csábító, elég lenne annyi, hogy kifekszem az úttestre, és végem van. Luke újra velem lenne. De tudom, hogy azt akarja éljek, nem tudom, hogyan de élni fogok. Valahogy élnem kell. Meg kell próbálnom. Otthon a családom fogad. Apa is itt van, Miranda és Allison mellette, míg anya és Robert is, és persze a fiúk. Köszönök.
- Spencer....- mondja anya
Visszafordulok.
- Drágám, neked segítség kell. - mondja apa
- Nem vagyok dilis - válaszolom
- Tudom, de valaki segíthet feldolgozni ezt. - mondja anya
- Menni fog egyedül is - jelentem ki
- De, Spenc.... - mondja most Calum
- Nem kell nekem senki! Csak annyi, hogy egyedül lehessek a gyászommal. - ordítom. Felmegyek a szobámba és átöltözöm. Egy rövid nadrágot veszek fel, és a bakancsomat, Luke egyik klasszikus pólóját, azt minek az ujján csillagok vannak. Felkapom a táskámat és megyek. Persze jönnek a kérdések hová mész, de nem válaszolok. Küldök Neki egy üzenetet. Azt íróm bele, hogy megveszem az első repülőjegyet bárhová megy a gép, és ne keressenek csak  egy év múlva, ha gáz van hívóm őket. 1 év múlva Londonban, Luke halálának évfordulóján találkozunk. Ashton-nak írt üzenetem talán az utolsó. Nem érdekel, hová megyek csak el innen, az emlékek elől. Leintek egy taxit és megyek. Megyek mindnél messzebb innen. Menekülök, de mi elől is, pontosan? Ashton elől? A srácok elől? A családom elől? Arthur elől? A drog elől? Eddig menekültem ezek elől. Most már inkább a halál elől menekülök. A halál elől akarok elbújni, de tudom megfog találni, és vele jön a barátja is, az amit  tudásnak hívnak.  Tudni fogom mikor jutottam túl rajta. Valahol meg van ez a hely, de nem tudom hol.Bármit is hozzon a holnap és az azutáni nap, nekem most változásra van szükségem, rehabilitálni magamat, és elbújni a tudás és a halál elől. valahol...valahol jó messze innen.....

Sziasztok! 

Ez volt az utolsó rész, de persze még jön egy epilógus. 

Nem tudom ki mire számított, de remélem sikerült egy elég egyedi sztorit kreálnom. Ezután a blog után kezdek egy újat ami majd csak az új évben indul addig íróm a részeket. Ha megcsinálom kiteszem ide is a linket. De kint lesz egy szavazás arról milyen fajta blog legyen. 

A hétvégén kirakom az epilógust, elmondom kiderül, majd, hogy találkozott Luke és Spencer és persze Spencer élete kap egy kis boldogságot is, ennyi rossz után:) 

Eddig is mondjátok el, szerintetek milyen volt a sztori, és kinek szurkoltatok Luke-nak vagy Ash-nek? 

Nem rizsázok többet remélem tetszett a sztori és valakinek azért tanulságos volt azzal kapcsolatba mire képes is a drog. 

20.fejezet Minden más...

- Már 1 hete bent van - mondja Cliff
- Evet valamit? - kérdezi apa
- Nem, csak teát és kávét iszik. - mondja most Calum.
- Érjétek el, hogy legalább hazajöjjön - mondja apám
- Nem fog menni. - mondja most Ashton
- Akkor legalább ne sötétben legyen ott bent. - mondja - Spencer meg fog ott örülni.
- Nem örült. Csak gyászolja a szerelmét. - mondja Cliff.
Felállok az ajtó elől és az ágyra ülők. A térdem felhúzom magamhoz, és csak előre nézek. Sötétben vagyok. Luke 1 hete nincsen velem. 1 hete nem látom csodás arcát, csodálatos mosolyát, és holnap a földben lesz. Elfog tőlem menni. Azt mondja a gyásznak 5 fázisa van. Az első a dagadás, ez velem azonnal megtörtént. A második fázis a harag ami másnap jött. Dühös voltam magamra és Ashton-ra. Ashton-t okoltam ezért mert elment ő pedig engem. Egymással üvöltöztünk, és kiadtunk mindent. Akkor voltam kint utoljára.  Ezután jöttem rá, hogy Luke-ba voltam szerelmes, Ashton iránt csak vonzott valami, nem tudom mi az de nem szerelem. Ezután jött a harmadik az alkudozás. Alkudoztam istennel, hogy vigyen el engem és adja vissza Luke-ot nekik, a világnak, a srácoknak. És itt van a negyedik a depresszió. Nem akarok senkivel sem beszélni mert akivel beszélnek az halott. Emlékszem egyszer azt mondta én fogom előbb elhagyni, örökre. Tévedett. Luke hatalmasat tévedett. Kinézek az ablakon. Rajongok állnak kint. Mind szemében könny van. Senki nem tudta felfogni Luke halálát. A temetése Ausztráliában lesz. A fiúk gépe ma este indul és én is mehetnék velük. Fogalmam sincsen, hogy menni akarok e. Én Luke-ra úgy szeretnék emlékezni mint a kék szemű fiúra aki mindig nevetett. Aki megvédett mindenkitől. Az, hogy senkinek nem mondtuk el hogyan találkoztunk talán csak érdekesebbé teszi a kapcsolatunkat.
- El, egyél valamit, kérlek. Hoztam még teát. - hallom Mike hangját.  Kinyílik az ajtó. Arra nézek.
- Menny ki - mondom és a hangom megremeg.
- El, enned kell. - mondja, és leül elém.
- Nekünk is hiányzik - fogja meg a kezemet. Felnézek rá. Tekintettem szánalommal teli lehet.
- Ashton-nak is? - röhögök
- Igen neki is. - mondja - Ashton-nak gyereke  lesz
Erre felkapom a fejemet. Ha nem sírnék most akkor már biztosan sírnék.
- Mi?
- Gemma terhes. Ash pedig tudja milyen apa nélkül felnőni és nem akarja egyedül hagyni a gyerekét. - meséli
- Miért jobb lesz annak a gyereknek ha az apja és az anyja rühellik egymást? - kérdezek vissza
- Nem rühellik egymást, Elinor - mondja
- Cliff....Ash miattam szakított Gemmával és én is.....- kezdek bele de sírók
- Ne...Tudom. - magához húzz. - Ash elmondod mindent.
Ránézek és megcsóválom a fejemet. megkérem Cliffet menjen ki. Én pedig a fürdőbe megyek ami a szobához van. Végig tűröm a fiókokat míg megtalálom azt amit keresek. Drog. A kis tabletták csábítanak. Kiöntöm őket, de mikor bevenném tudom mit okoztak vele, hogy Luke miattuk nincsen velem, hogy ők vették el tőlem. A drog lett Luke végzete, Luke pedig az enyém. Luke elvit mindent amit éreztem magamban. Most már csak egy test vagyok,  a lelkemet elvitte magával. Néhány nappal ezelőtt vagyis 1 héttel ezelőtt elment, csak mert még több drogot akart, még több izgalmat. Ez a szar elvitte őt. És most estem vissza  a második szakaszba. Harag, és már nem Ash-t okolom hanem a drogot ami a közénk állt, mert ő a drogot akarta! És ez a harag nem a jó fajta. Beledobom a szemeket a vécébe majd lehúzom azt. A tükörbe nézek. Egy ollót keresek amit megtalálok és vágni kezdem  a hajamat, a földle hullik az összes de nem érdekel. Ezután pedig felöltözöm. A saját nadrágom van rajtam, és Luke egy felsője. Kimegyek a szobából. Mindenki rám nézz. Kisírtak a szemeim. Mike-ot kérem meg vigyen el Lou fodrászatába.

A hajam ombre lett vagy olyasmi, felől világos rózsaszín alul pedig ilyen májva vagy milyen. Megköszönöm neki a hajamat és fizetek. Ezután pedig megkérem vigyen haza mert pakolok, de persze valahogy a sírást nem tudom abbahagyni. Ahogy végig megyünk a városon mindenhol őt látom minden utcában, minden téren, minden ház ablakában, minden emberben. Nem tudom elképzelni, hogy ezt tette velem, és a fiúkkal. Mert több élvezettet akart. Nem akart meghalni a rendőrök szerint erre az is magyarázat, hogy nem írt búcsú levelet. Otthon nem engedem, hogy kérdezenek mert egyből a szobámba megyek és egy csomó ruhát pakolok be, és egy képet rólam meg róla. Cliff elveszi a pakkomat és már megyünk is. Apa nem volt itthon és majd pont  Miranda meg Allison sajnálata kell....

A repülőn egyedül én vagyok fent. Vagyis csak azt hiszem, Tudom, hogy Ashton nem alszik, nem tud aludni, talán mert sírók. Nem tudom abbahagyni, mert a gondolom róla szólnak. Arról ami nem volt köztünk arról, hogyha 1 éve nem szakítok vele most élne. Luke miért nem vittél magaddal?

19.fejezet Luke...

Sziasztok!

Kivételesen az elejére írók nektek valamit. 

Nem tudom, hogy fogadjátok majd a részt, de a blognak nem sokkára vége, ha végig olvastátok a részt rájöttök miről beszélek. 

Én a részhez az Amnesiát hallgattam és ajánlom nektek is. 

Komentben ne nagyon öljetek meg, és még valami IMÁDOM Luke-ot de szegénynek ez lett a sorsa, és kivételesen sírtam írás közben! Remélem tetszik hagyatok magatok után nyomot! 

Az Oxford-ban sétálva kerestem  Ashton-t. Mike-nál töltött éjszaka nyugtatóan hatott rám. Sokat beszélgetünk és visszajött az a régi összhang ami köztünk van. Az ahogyan semmi sem tabi a másiknak a másik előtt. Ashton-t keresem akit hiába keresek nem találok. És ekkor két kart érzek meg a hátam mögött.
- Bocsi, hogy késtem - mondja
- semmi baj - puszilom meg. Ezután ellenged és elindulunk persze nem a kéz kézben. Körbe megyünk a Temze partján sétálunk.  Beülünk egy kávézóba ahol a legeldugottabb székre ülünk le.
- Szóval mi volt annyira fontos - mosolygok
- Szakítottam Gemmával - mondja, mire megáll a kezem. Leteszem az evőeszközt és ránézek. Nem is tudom mit mondjak.
- Hogy hagyhatnám most el? - kérdezem
- Ahogyan én is tettem Gemmával
- Ash, Luke heroinozik és egyre nagyobb adagokban - mondom
- Nem baj.....majd segítünk rajta együtt - fogja meg a kezemet
- Nagy segítség lenne neki engem veled látnia - mosolygok gúnyosan
- Spenc.... Luke-nak segítségre van szüksége - mondja a szemembe
- Elmondom neki - mondom. Az órámra nézek. 3 óra van. Még ma elmondom neki igaz nem tudom hogyan. Megpuszilom Ash-t és közlöm, hogy mennem kell. Vezetés közben nem is tudom mi jár a fejemben. Először írók neki mi van, hogy megyek, de nem válaszol.  London-ba az út 1 óra, így egész hamar ott vagyok, de nem Luke-hoz megyek hanem a legjobb barátomhoz. cliff nyit ajtót. Kéri menjek be.
- Ma elmondom Luke-nak - mondom a szemébe
- Szerinted, hogy fogja fogadni? - kérdezi
- Szinte belefog halni - mondom
- El, Luke drogozik - mondja - és nem kicsit
- Tudom. Minden nap látom a karját! És én ezt nem bíróm - tör ki belőlem a sírás - nem bíróm, hogy mindkét fiút szeretem, hogy nem tudok választani
- El....akkor hagyd el mindkettőt - mondja. Ránézek mintha azt mondta volna öljem meg őket. Nekem ők vannak. Velük érzem azt a bizonyos szerelmet.
- Nem tudom, Cliff - síróm
- Jajj...El - ölel magához. Csak szorít és nem enged el. Hátamat simogatja.
- Szakítottam ma Emmával - mondja
- Miért? - kérdezem
- Nem szerettem - súgja
Tovább vigasztal. Megnyugszom Cliff karjában mint mindig, ha bánatom van. Nekem ő volt mindig is a lelki társam de mint szerelem sosem. Nem tudtam rá úgy tekinteni mint pasira, persze nem ronda sőt, hisz' én is nő vagyok! De nekem mindig Luke volt majd Ashton, és most talán elveszítem mindkét fiút. Elengedem Cliff-et. Megpuszilom majd felkapom a táskámat. Megpróbálom Luke-ot de nem veszi fel. Beszállok a kocsimba, megpróbálom húzni az időt, azzal, hogy beülök egy kávézóba. Nem tudom és hogyan csináljak. A kávézóban ott van Allison és még két lány meg négy fiú gondolom az itteni középsuli menői, mert Allison még odajár. Nem hiába nem érzi még az élet súlyát. Nem tudja milyen szenvedni. Egy barna hajú fiú észrevette, hogy őket nézem. Súg valamit a szőke lánynak aki rám emeli a tekintetét, int nekem. Visszaintek. Kérek egy méreg erős kávét, és beülök egy asztalhoz. Kezdődik minden előröl, az, hogy egyedül leszek. Csak most nincsen itt Mr.G., hogy segítsen, hogy hallgassam a tanácsait, igaz sosem fogadtam meg őket. Mostanra ,már biztosan tudja, hogy milyen osztályt fog kapni jövőre, talán öről talán nem. Lehet, hogy lesz majd ott egy olyan lány akit megkel szelídítenie. Egy lány aki majd megvédi a sulinyomiját. Beleiszom a kávémba. Szinte egyszerre meggy le a torkomon. Észre veszem , hogy a barna srác nézz. Megrázom a fejemet. Megfogalmazódik bennem valami, hogy vessek ennek véget ami köztünk van, de sosem tudom befejezni, kimondni, hogy vége. Talán jobb lenne új életet kezdeni, a srácok nemsokára hazamennek én pedig itt maradhatok. Felállok majd kimegyek a kocsimhoz. Gyorsan megyek amennyire a forgalom engedi. A Temze partján hajtok. Mikor megérkezem, felhívóm Luke-ot de semmi. Így bemegyek a kulcsommal.
- Na, most legyél okos, Spencer - mondom a kocsiban. Bemegyek, a házba majd lifttel a legtetejére. Luke lakása az utolsó. Benyitok.
- Luke! - kiabálok. Észre veszek egy táskát benne pedig Heroin. A táska fele hiányzik.  A pulton amihez a bárszékek vannak fehér por van, kezembe veszem és elmorzsolom. Kokain. És fű szaka. Az ütős hármas. Már maga ennyi herointól meglehet halni, ha a füvet és a kokót keverem az még okés, de heroinnal....Luke ezt sosem tudta, ő mindig csak átvette a drogot de a dílert nem hallgatta meg. Ezután minden összefolyt.  A szobájába rohanok. És ott ült az ágy mellett. Nevét kiáltom de semmi. Szidom mint állat, de nem reagál semmire. Ezután közelebb megyek hozzá. Még mindig semmi, már könnyek folynak a szememből. Szemei nyitva vannak, de nem akarom elfogadni azt amit benne látok. Azt ami benne van nem jó. Letérdelek  és nem érdekel, hogy mi van körülöttem, az a sok tű ami itt van. Magamhoz ölelem, és nem  fogadom el, csak azt hajtogatom sírva, hogy ez nem így van. Ennek nem lehet így vége. Ez nem lehet. Nem történhetett meg. Testét ölelem. Nevét motyogom. Valaki átkarol hátulról,de én ellököm. Visszamegyek szerelmem testéhez. Magamhoz szorítom. Nem engedem el. Nem engedem senkinek hogy hozzáérjen. Az Amnesiát éneklem neki....hátha meghallja és újra rámosolyog azzal a férfias mosolyával amit mindig küld nekem. Megölel majd megcsókol mert tudja, hogy erre vágyom. Amnesiávval felváltva, azt hajtogatom, hogy ez nem fair. Ez nem fair. Hangok beszélgetnek. Mentő zaját hallani, de én nem engedem őt el. Ő velem marad itt, vagy én is vele tartok arra a hosszú és rettenetes útra mert itt hagyott.....itt hagyott teljesen egyedül. Nem jön már értem. Itt hagyott. Az én hibám volt. Az én hibám. Valaki lefog, és magához húzz. Elviszik őt tőlem. Nemet kiálltok de nem érdekel senkit, hogy ő az enyém. Ő az enyém és én az övé vagyok. Vagyis csak volt az enyém....

18.fejezet Egy átlagos nap

Sziasztok! 

Tudom rövid lett, de a következő hosszú lesz, és izgalmasabb. 

Jó Olvasást! Remélem tetszeni fog, és aki komizzik annak előre köszönöm:)  

UI: Bocsi a hibákért

- Ma jössz az állatkertbe? - szól bele a telefonban Michael köszönés nélkül. 

- Hánykor? - kérdezek vissza 

- Mondjuk , 2 óra múlva?  -kérdezi 

- Megfelel - mondom. 

Kikelek az ágyból, szoba társam még alszik.  Szemfedőben van, ami rózsaszí, szőke haja van. 

Bemegyek legjobb barátom szobájába, és felkeltetem. Tőle és megkérdezem az állatkerteset, ő igent mondd, 5 perc sem kell neki, hogy leesen miért nézek versenyzően. Azonnal felpattan és a fürdő felé fut, ahogyan én is. Azonban mikor beelőzöm megfogja a derekamat, de ez nem tart vissza, rugók a lábammal. Azonban megjelenik  Allison. A szőke lány befut előttünk. Csalódottan sóhajtunk fel. Mindketten bemegyünk a szobánkba. Egy fekete egyberuhát veszek fel, arra pedig egy kockás inget, majd a conversemet. Lemegyek reggelizni ahol a bátjám már ott van. Felszolgálja nekem a reggelit. Szépen megeszem majd Allison kijön és futva bemegyek. Fogat mosok, majd kihúzom a szemeimet, és kihúzom a szemeimet, majd a számat vörös rúzzsal. Megfésülöm a hajamat, majd kimegyek. Szobában felveszem a sapkámat. Felveszem a táskámat, és lemegyek. 10 perc múlva Arthi is lejön így útnak indulunk. Gyalog megyünk el az állatkertig. Ott Luke-ot látom meg mivel csak ő van ott. Puszit nyom az arcomra. Ha tudná, hogy holnap nem vele leszek hanem Ashton-nal. 

- te, nem ez volt a suliban az a nyominger gyerek? - kérdezi 

- De igen én voltam - mondja - és van nevem is. Arthur O'Brian 

- Luke Hemmings - mondja a barátom aki megfogja a kezemet. 

Ezután megjön Cliff és Emma. majd Cal, és Ashton is. Ash kivételesen egyedül. Megvettük a jegyeket majd bementünk. Mindenki Arthur-t kérdezte mindenről. Főleg a barátnőjéről. Aztán arról, hogy ismerkedtünk meg. Én és Ash lesem vettük egymásról a szemünket, ez eddig nagyon senkinek nem tünt fel. Ezután Luke a pingvinekhez akart menni, és persze nekem vele kellett menni, mivel csak ő van oda a pingvinért ezért csak mi ketten mentünk a srácok addig elindultak máshová. 

Luke mint valami kislány hiszti rohamot kapott egy pinvintől aki odajött az ablakhoz. Luke mutogatott az állatnak meg mindenféle baromságot csinált amin jót mulattam. 

- Luke, gyere menünk kell - mondtam 

- Ne már, kicsim maradjunk itt - kéri 

- Luke...nem! - mondom és megcsókolom. 

- Így már jössz? - kérdezem szorakozottan. Kezeit nem vette le a derekamról. 

- Még egy csókért - súgta 

És megcsókolom. Ezután együtt megyünk ki. Megtaláljuk Clifféket akik nem tudják hová menjenek. 

- Menjünk a kenguruhoz - mondja Emma mire mi többiek felhorkanunk. 

- Drágám, mi ausztrálok vagyunk, annyi kengurut láttunk, hogy a könyökünkön jön ki - mondja Cliff 

- De, Luke is elment a pingvinhez - mondja 

- De oda csak egyedül mentünk - mondom 

- Igaza van  - mondja Ashton. 

Ezután mindenki elindul a maga dolgára. Mi még maradunk az állatkertbe. Végig megyünk az egész állatkerten. Ezután elmegyünk moziba és megnézzünk valami vígjátékot. Ezután Luke elhív a Harag premierjére amire boldogan megyek vele. 

Ezután haza megyek. Otthon nincsen senki, így leülök a kanapéra. Bekapcsolom a tévét, és valami vígjáték sorozat megy éppen amit nézek. 15 perccel később csengetnek. Ajtót nyitók, Ashton van ott. Bejön és mikor becsukom egyből megcsókol. Visszacsókolok. 

- Hiányoztál - mondta 

- te is - súgom és elmosolyodom. 

Megcsókolom. A kanapéhoz visz. Leültet, majd ő is mellém ül. 

- Megmutatod a szobádat? - kérdezi  mosolyogva 

Megfogom a kezét, és felviszem a szobába. Körbe nézz, észreveszi a másik ágyat mire elmesélem mi történt és hogy ki lakik itt. Ashton magához húzz majd megcsókol. Felkap és az ágyra fektet. Nyakamat csókolja, én pedig közben szenvedélyesen nyögök. Ekkor pedig kinyillik a bejárati ajtó. 

- Itthon vagyok! - hallom meg Arthur hangját. 

Ashton kérdően nézz rá. Feláll ahogyan én is. Hangosan kezdünk el beszélgetni átlagos dolgokról. 

Kimegyünk a szobából és lemegyünk. Arthur kérdően nézz ránk. Ashton elköszön és elmegy. Én a konyhába megyek valami kajáért. Megcsinálom magamnak a szendvicset. Mikor kilépek a konyhából Arthur előttem áll. Leültet az egyik bárszékre, ő elém ül. 

- Mi ez? - kérdezi 

- Egy szendvics, kérsz? 

- Spencer...tudod nem erre gondolok. - mondja 

- Akkor mire? - kérdezek vissza 

-  Nem is tudom..mondjuk arra hogy  mit keresett itt Irwin? - kérdezi 

- Beszélgetünk - válaszolom 

- Akkor ezért van kiszívva a nyakad és a félrúzsod az ő ajkán volt - mondja 

- Mi közöd van hozzá? - válaszolom 

- Mondjuk annyi, hogy megcsalod a barátodat - válaszolja 

- És ő nem ezt tette - mondom 

- Engem ez a rész hidege hagy Spencer, de Luke szeret téged, ez a gyerek.... - kezdi 

- Én is szerettem Luke-ot, de Ashton-t is szeretem. - kiabálom 

- Spencer ez akkor sem megoldás - kezdi Arthur lassan, de én ott hagyom. Kimegyek a teraszra és elszívok egy cigit. Nem is tudom mit vártam Arthgur-tól ha megtudja. Arthur a hűség mintaképe, várt a nőjére, és persze egy szent. Nem érdemel meg engem mint barát. Visszamegyek. Megkeresem őt, és megölelem. 

- Bocsánat, igazad van - mondom. Nem mondd semmit csak megpuszil. 

Ezután elmegyek zuhanyozni. Felveszem a pizsimet, és kapok egy üzenetet. 

Áll még a találkozó holnap Oxfordban? - Ash 

Igen - Spenc

Bemegyek a szobába. Lefekszem aludni, de nem sikerül valahogy elaludni. Allison még nincsen itthon azonban, apáék már igen. Mivel nem tudok aludni gyorsan felöltözöm, és elmegyek. 10 perc múlva Cliff-hez érek. Szőke haverom, megölel. Beenged majd megengedi, hogy vele aludjak és mint mindig a testünk pontosan illeszkedik a másikéhoz....

17.fejezet Érzelmek viharában....

London, fekete piaca tökéletes. Egy régi ismerőshöz megyek még régi drogos koromból. Hisz' mi másért mennék mint drogért. Ashton  elfelejtett engem, és már mással van, talán soha nem is szeretett. Könnyeimet törölgetve megyek be a bárba. Ott meg is látom az emberemet. Odamegyek hozzá, és megveszem ami kell. Kokain és fű. Táskámba rakom és hazafutok vagyis...nem futok hanem gyorsan megyek. Az emberek megnéznek magunknak mintha tudnák mi lenne a táskámba. Otthon mindenki alszik vagyis nem. Arthur a kanapén ül. Felnéz mikor belépek a szobába. Könnyeim még mindig folynak a szűnni nem akaró fájdalmamtól. Arthur magához ölel. Én pedig szorítom.
- Menny aludni - kérem mire ő bólint. Én is felmegyek csak én a fürdőt célzom meg. Kiveszem a drogot és már használnám is de nem teszem. Nem teszem mert így akkor biztosan elveszíteném őt. őt akit annyira szeretek. Így vissza teszem. Megszólal a telefonom. Ismeretlen szám az.
- Igen - szólók bele
- Szia, Spenc - hallom meg Luke hangját
- Hemmo - mondom
- Holnap tudnánk találkozni? - kérdezi
- Persze - mondom, ezután leteszem. Lezuhanyzom majd a szobába megyek. Allison még fent van és valami béna tini filmet nézz  a tévében. Én felveszem a pizsimet és lefekszem aludni.

Másnap reggel a telefonomra kellek fel. Nem nézem meg kihív csak beleszólok.
- Spencer, neked is jó reggelt - szólal meg Hemmings
- Lucas -  hangom fenyegető
- Szóval még mindig 11- ig alszol - nevet
- Nagyon vicces - mondom és felállok
- Mi lenne ha 1 óra múlva a stadionnál találkoznánk? - kérdezi
- Megfelel - mondom.
Ezután sminkelni megyek. Nem túl erős sminket teszek fel. Hajamat megfésülöm. Ezután egy farmert veszek fel, ujjatlan Nirvánás felsővel, és a conversemet. Telefonomat a zsebembe teszem. Lent apa van, a bátyám és Arthi. Bátyám lelkesen mesél Arthi-nak. Köszönök nekik és bejelentem, hogy elmegyek.
- Spenc, ma megmutatom a várost Arthur-nak - mondja  bátyuskám
-  Majd csatlakozom - mosolygok és elindulok. Késve érek oda. Luke egyedül áll, Fekete pólót visel, a szokásos nadrággal és cipővel. Mikor elé érek megölel.
- Mi volt ilyen fontos? - kérdezem
- Te meg Ash
- Mi?
- Jól hallottad - mondja - Ti ketten szeretitek egymást csak éppen hülyék vagytok elmondani egymásnak - mondja
- Hemmo...ez ennél durvább - mondom
- Nem nem az! Én hajlandó vagyok téged feláldozni, hát akkor gyerünk! - áll meg
- Te még....szeretsz? - kérdezem és hirtelen nagyon érdekes lett a cipőm
- Igen - válaszolja. Nem hiszek a fülemnek. Újra megmozdul bennem valami., Valami kis szikra. Valami ami azt súgja én is érzek iránta valamit. Valamit ami nem barátság. Őt vizslatóm, ő is engem. Tudom mi jár a fejében. Megcsókoljam vagy ne? De nem engedem tovább gondolkozni, mert megcsókolom. Karjaim a nyakába vannak, ő pedig a derekamnál fogva húzz magához közelebb. Csókja heves. Érzem, hogy szeret. Miután elválunk mosolyog. Most ő csókol meg. Tudom, hogy sokan figyelnek. Hisz' Luke híres.
- Akkor ez az jelenti, hogy? - nézek fel rá
- Újra együtt? - kérdezi
- Ha eltudod fogadni, hogy nekem valaki más is van a szívemben, és hogy ez - mutatok kettőnkre - nem fog örökké tartani
- Újra együtt - ezúttal kijelenti. Megfogja a kezemet és elindulunk. Mindenfelé megyünk. Luke elvisz egyként boltba. Majd a Hyde Park-ba , úgy néztünk ki mint egy igazi pár. Boldog voltam. Nem foglalkoztam Ashton-nal se senki mással csak Luke-kal. Boldog voltam még ha nem ez a fiú a nagy őm. Hazafelé sétálunk. Vagyis hozzám. Ma Luke-nál alszom. Bemegyek és Luke jön utánam. Miranda és Allison van csak otthon. Megkérem Luke-ot várjon rám kint, s ő engedelmeskedik. Szobámba rohanok nem is köszönök családom új tagjainak. Holnapra rakok be ruhát, és fehérneműt, fogkefe és már megyek is. Azonban mikor kilépnék Allison utamat állja. Kérdően nézek rá.
- Miért áll Luke a házunk előtt? - kérdezi
- Mert megteheti - válaszolom, és lökném el de megfogja a kezemet
- Hagyd békén őt - mondja
- Ja..persze - röhögök fel, és kilépek. Luke megcsókol, és kézen fogva indulunk el. Hemmo mesél. Mesél arról mennyire örül nekem, és annak, hogy ő meg én., Aztán mesél a One Direction-ről, arról, hogy tök jó fejek voltak velük, és sokban segítettek nekik.  10 perc múlva megérkezünk. EGy átlagos ház előtt állunk meg. Régi talán 70-es években épült. Luke megy előre én pedig mögötte. Legfelső emeletre tartunk éppen, hangokat már hallok. Hemmings az ajtó előtt megáll majd benyit. Mindenki a kanapén van, kicsi a rakást játszva. Calum van legalul, Ashton a legtetején, és nem csak Cliff van ott hanem Ash nője és még valaki akit nem ismerek, egy újabb nő. Érkezésünkre felkapják a fejüket, Cliff szélesen elmosolyodik, és lelöki magáról az embereket, hozzám sétál és megölel. Szorosan magához ölel. Én is őt szorítom.
- Em, gyere egy kicsit ide! - szól és egy szőke hajú nem túl sovány de nem is dagadt lány jön ide. Semmi smink, és fiúsan van öltözve. Cliff a karjait a lány dereka köré fonja.
- Emma bemutatom a legjobb barátomat Spencer-t - mondja a lány a kezét nyújtja amit el is fogadok. - Spencer Wild - rövidítem le a nevemet
- Emma Roberts - mosolyog rám.
Ezután Cal-t ölelgetem meg egy kicsit. Ashton csak áll ott és engem vizslat. Főleg a szemem tájékát nézi.  Luke-hoz bújuk, aki átkarol. Gemma feláll és felém jön.
- Mi tegnap találkoztunk, de nem sikerült bemutatkoznom - mosolyog - Gemma Styles
- Spencer - mondom, és Luke-hoz fordulok. Erkélyről kérdezem, megmutatja hol van és kimegyek.  Előveszem a cigimet és rágyújtok. Leülök egy székre amit kint találok. Mélyeket szívók a cigimből. Ashton. Ahogyan ott ült, ahogyan a szemeivel nézet. Nyílik az ajtó. Valaki egy széket húzz mellém.
- Mi ez a barna haj? - hallom meg a hangját. Ránézek. Szemeimet összehúzom. Mosolyog.
- Változás - válaszolom.
- Fura vagy így. Nem vagy már extrém. Nem vagy Spencer hanem Elinor - mondja
- Spencer vagyok, csak már nem drogozom - mondom, mire Ash olyan ez komoly fejet vág - illegális drogokat nem használok
- Ez a beszéd - mosolyog
Nem válaszolok semmit, csak mélyeket szívók a cigimből és figyelek. Csak nézem az utat amin emeletes buszok és autók haladnak. Néhány fiatal is gyalogol az utcán.
- Szeretlek - halom meg a hangját. A szívem egy nagyot dobban. Nem engedhetem, hogy azt hidje az övé vagyok, ilyen könnyen.
- Akkor is szerettél mikor elhagytál? - nézek rá kerek szemekkel. Ashton elfordul. Eloltom a cigimet és felállnék. Ash megfogja a kezemet. Az ölébe húzz.
- Akkor is szerettelek. Mindig szerettelek - súgja, majd megcsókol. Nem is tudom mit mondjak.  Nyelveink erotikus táncot járnak. Nem érdekel minket, hogy a párjaink ott vannak az ajtó mögött, hogy bármikor ránk nyithatnak, vagy bárki lefotózhat minket, csak egymást akarjuk. 1 év után végre együtt lehetünk.  1 év után végre megint találkozhatnak ajkaink. 1 év után végre.....végre ölelhetem...végre hallottam a szót. De túl hamar vége lesz.
- Be kell menünk - súgja
- Tudom - válaszolok, és kinyitom a szememet. - De nem akarok
- Én sem. Ne szólj hozzám, de hétfőn találkozunk Oxford-ban - mondja, én bólintok. Egyszerre megyünk be. Én Luke-hoz megyek, aki fel kísér a szobájába. Megmutatja a fürdőt. Lezuhanyzom, majd felveszem  a pizsimet. Kimegyek Hemmo-hoz aki már az ágyban fekszik és alszik. Aranyos ahogyan alszik, olyan nyugodt. Ujjatlanban van így látom a karját. Tűszúrások nyoma látszik. Odafekszem mellé. Ujjaimat a karján a tűk nyomain húzom végig. Tudom, hogy fen van, légzése szagatott, Luke ideges. Felnézek rá,és kérdően tekintek rá. Nem válaszol csak magához húzz, és arcát a hajamba fúrja. Átkarolom a derekát.
- El sem hiszem, hogy itt vagy - mondja halkan. - Nem akarom elhinni, hogy újra az enyém vagy.
Ha tudná, mit érzek itt bent. Ha tudná, hogy nem szeretem, vagyis nem tudom, de az érzéseim nem biztosak, nem olyan biztosak mint Vele. HA  tudná, hogy Ashton karjaiba vágyom nem az övébe. Ha tudná ezeket akkor is szeretne? Akkor is hálát adna, hogy velem lehet? Mellkasára hajtom a fejemet. Nem tudom mit érzek most. Próbálok aludni, de nem jön álom a szememre. Luke már alszik, de nekem nem sikerül. Ez mindig így lesz? Nem tudok majd aludni? Csak a plafont bámulom és próbálok aludni......

Sziasztok! 

Sajnálom, hogy  régóta nem volt rész, de nem olyan régen még az országban sem voltam. 

Remélem tetszett a rész, és nem sokára eljön a történet vége.
Pontosan 8 fejezet múlva...

Komizzatok!