Epilógus

2009.augusztus 20, Melbourne 



Cliff kocsija megáll a házunk előtt, Mason kezembe ad két darab Jointot, kínál Heroint is, de persze azt el nem fogadom. Cliff is kiszáll velem együtt. 
- Vigyázz magadra, El - mondja és megölel 
- Miért mi bajom lehet? - kérdezem 
- A droggal vigyázz ismered Mason-t nem a legjobb dílertől veszi 
- Vigyázok, Cliff - puszilom meg a legjobb haveromat 
- Akarlak én még gimibe látni úgyhogy jó is lenne! - simogatja meg az arcomat 
- Fogsz is - adok neki még egy puszit és bemegyek a házba. Leveszem a bakancsomat, és felkötöm a hajamat. Két plusz dzseki van az akasztón, jaj, de jó! Anyámnál megint van valaki vagyis valakik. 
- Itthon vagyok, anya! - kiabálom, de tudom így se hallja meg mert pasi van nála .  Bemegyek  a nappaliba és egy fiatal srác ül ott. Szőke haja és kék szeme van. Rám nézz. Szemei olyan kék mint az ég és könnyű bennük elveszni. Feláll. 
- Te is kurva vagy? - kérdezi, szemrebbenés nélkül. Pofon vágom 
- Ezt miért? - kérdi 
- Mert nem vagyok kurva, de  anyám az  - mondom, és fordulnék meg, mert már igazán kívánom az anyagot. 
- Nem tennél velem különbséget, pinki? - kérdezi 
- Mi van? 
- Tudod, dughatnál  velem - mondja szemrebbenés nélkül, én pedig csak állok ott, és nézem a fiút. Nem tudom mit akar itt ennyi idősen, de nem is érdekel, érzem, hogy valami vonz hozzá, valami meg magyarázhatatlan köt hozzá. 
- Én szex előtt randizok általában, szöszi - mondom 
Az arcát nézem vajon mit reagál a hírre miszerint én nem akarom őt. Látom valamin gondolkozik, de nem tudom mi lehet az. 
- Jól van, holnap este 6-ra érted jövők. - mondja. És kacsint egyet, majd mosolyog. - Hogy hívnak? 
- Spencer Wild - rövidítem le a nevemet - Téged? 
- Hemmings. Luke Hemmings. - mosolyog azzal a mosollyal amiről egyből tudom, hogy nem lesz ez átlagos kapcsolat. 

2016.Július 10, London, jelen 
Leülök rendesen a kanapéra. Beletúrok immáron szőke hajamba. A fiúkat vizslatóm, akik mind mosolyognak.
- Így találkoztunk, Luke-kal - mondom, még mindig fáj rágondolni. 1 évvel később valahogy sikerült kiheverni azt, hogy nincsen velem. Eltudom fogadni, és már beszélni is tudok róla. 1 éve a gép Brazíliába vitt, és ott is hagyott egészen 1 héttel ezelőttig.  Végig nézek a srácokon, akik mosolyognak. Ashton és a kislánya, Elinor. Nem tudom miért kapta ezt a nevet, Gemma azt mondta azért mert erős vagyok és azt akarja, hogy a lánya is erős legyen. Teljes egészében Ashton a kicsi. Ash nekem mondta el elsőnek, hogy apa lett, Gemmát nem vette el, de  senkinek nincsen vele baja. Ahogy egymásra nézünk látszik, hogy akarjuk egymást de nem lehet és ezért szenvedünk.
- 10 perc múlva kezdünk - jön be egy csávó az öltözőbe
- Megyünk, Phil - mondja Cliff, és megfogja a kezemet.
- Életed első koncertje, Spenc - monda Cal és megpuszil.
És miért lesz az első koncertem? Kiderült nem is olyan rossz a hangom mint hittem, a srácoknak új tag kellett Luke helyére vagyis akartak de nem tudták ki legyen az. Rám esett a választásuk. 1 hete elmondták mit akarnak, belemegyek,e? Igent mondtam. Mielőtt kimegyünk elmondunk egy imát,. A fiúk felmennék és bejelentenek. Felmegyek és leülök a helyemre. Körbe nézek és tudom, hogy itt van. Valahonnan nézz engem. Valahol itt van és biztos vagyok benne, hogy mosolyog azzal az idétlen mosolyával amit úgy szeretem. Szinte érzem, hogy átkarol, és azt súgja a fülembe. Gyerünk, szöszi, csináld. Oldalra nézek és ott van. Tudom , hogy nem ő. Mosolyog. Szárnyai vannak, amik fehérek. Mosolyog. Nekem pedig könnyek gyűlnek a szememben.
- Sziasztok! Spencer Wild vagyok, a 5 Seconds Of Summer  új tagja. A dalt ami most jön Luke emlékéért szóljon. A címe Let Her Go .
És elindul az ismerős dallam. Csak jönnek a hangok majd idővel a könnyek is. Ahogy rágondolok és arra mikor ezt írtam. A gépen voltam idefelé. Nem tudtam még elfelejteni őt. Szoknyámat gyűrőm össze. Mikor befejezem a srácokra nézek, ők is sírnak. Cliff bólint.
- Most pedig egy dal jön amit még Ő írt. - előveszem a szöveget - biztosan ismeritek. Justin Timberlake csodáson énekeli el, de ma este ideje, hogy mi is előadjuk. A cím alatt az áll Kedvesemnek.. , És Mr.Timberlake is ezt írta a videó elejére amit köszönünk neki. Akkor szóljon a Mirrors. 
Oldalra nézek. Ott áll még mindig, és engem nézz, büszkén. Könnyek folynak végig arcomon ahogyan éneklek. Szeretem ezt a fiút ez az amit feltudok fogni, hiába halott ő velem van, és ő volt az én tükörképem. Ő volt a mindenem. Oldalra nézek de már nem áll ott semmi.  Mikor vége van a koncertnek lemegyek, és az öltözőbe megyek.  A tükörbe nézek. Nem tudom mikor fogom végre elhagyni, ne tudom mikor tudom majd a hiányát pótolni, nem tudom mikor tudom majd őt,  pótolni magamnak, mikor lesz ennek már vége. Mikor lehetek végre boldog? Talán sohasem. De reménykedem. Reménykedem, hogy egyszer majd eljön hozzám a boldogság, meglátogat és el sem akar majd menni, érzi majd itt várták már régen, és megfogják becsülni.
- Miss Wild - és nyílik az ajtó. odafordulok. Egy barna hajú, barna szemű magas fiú áll ott. Rám mosolyog, mitől valami megmozdul bennem, a szívem nagyot dobban mintha feltámadna a halálból.
- Mr.Clifford üzeni indulnak.
- Mondja meg neki, hogy egyedül mennék - mondom, és várom, hogy a fiú kimenjen azon az ajtón. De nem teszi.
- Eljönne velem meginni egy kávét, fél óra múlva végzek - mondja, és elmosolyodik
- De csak ha nem randi - mondom mosolyogva
- Nem az! - teszi fel a kezét mintha védekezne
- Hogy hívják? - kérdezem
-  Matthews...Evan Matthews

Sziasztok! 

Itt lenne az epilógus...

Na,hogy tetszett? Megmondom őszintén nem így akartam befejezni de erről bövebben beszélek majd az írói utószóban....
Nem hiába van két kép  "Spencerről". Ez valahogy jelzi azt, hogy mennyit változott:) 

És hajlok egy alternatív befejezésre. 

Szóval ha szeretnétek, hogy legyen akkor írjatok komit:) 

A héten, szerintem holnap , kint lesz az írói utószó:) 

És nefeledjétek komizz, hogy hogy tetszett, és az lenne a kérdésem nektek mi a volt a kedvenc részetek?