21.fejezet Temetés......

Emlékszem egyszer mikor kicsi voltam eltörtem a lábamat iszonyatosan fájt, vagy mikor Luke megcsalt azt hittem ezeknél nincsen nagyobb fájdalom, egészen eddig. Pokoli volt és napról napra rosszabb, talán az hogy itthon vagyunk az csak rosszabbá teszi.  Tegnap este anya és Arthi jött ki elénk. Egyből anya karjába omlottam. Simogatta a hátamat Arthur is átkarolt, szinte tartottak, ne hogy összesek. Cliff este nálunk aludt. Együtt aludtunk, és valahogy ez így volt rendben, az, hogy este nem tudtam aludni, ő ölelt és vigasztalt engem és magát is. De a mai nap pokol. Cliff korán ment haza. Reggel anya a konyhában van. Kávét kérek, de persze a nem ad, a fiúk elmondták neki is. Teát készítek magamnak.
- Spenc, kicsim tudom nem a legjobb alkalom de bemutatom a barátom, Rober-et - anya hangja felé fordulok. A pasi, Robert anya kezét fogja és boldogan mosolyog, anya is szerelmesen mosolyog. Néhány napja még én is ilyen voltam, mások hánytak tőlünk, de én imádtam. Hányni tudnék anyáméktól.
Robert a kezét nyújtja, elfogadom a gesztust
- Spencer. Nem vagyok a legjobb formámban, de most halt meg a szerelmem - mondom ki érzelem mentes hangon.
- Kicsim, - ölel magához anya, de én kiszabadítom magamat és felmegyek. Hangosan zokogok fel, és mint a filmekben lecsúszom az ajtó elé.  Összehúzom magamat, és sírók. Felnézek a plafonra. Képek vannak Luke-ról amin mosolyog, rólunk.  Felállok és elmegyek fürödni. Ezután a szobámba megyek, ott felveszek egy fekete ruhát, semmi dísz, egyszerű ruha, egy harisnyát és a tornacipőmet, tudom nem illik temetéshez de ez Luke temetése. Ő is így jönne az enyémre tudom, hogy így jönne. Semmi smink nincsen rajtam, miért kéne? Telefonomat és zsebit teszek a ruha zsebébe. Körbe nézek, hogy minden meg van e és ekkor észreveszem az Amnesiát. Forgatom és akkor a hátulján egy sor látok...
Kedvesemnek.....
A többi ki van húzva. Ezután a másik oldalon a dal címe fölött a bal alsó sarokban kicsiben is ott van ez  a sor. Beleteszem a zsebembe. Szó nélkül megyek el a lakásból. Gyalog megyek a temetőbe, ahol még nincsen senki, de a ravatalozó már készen van.  A fiúk ott állnak. Nem tudok odamenni. Őt nézni ahogyan csukva van a szeme, arca pedig falfehér. Tudom, hogy el kell mennem. Már fordulnék el, de Gemma észre vesz. Pont vele akarok beszélni. Akaratlanul is a hasára nézek. Ashton-nak van valakije, ő boldog lehet. Cliff tudja mi van az arcomra írva. Idejön és átkarol.
- Nyugi, El..- súgja, de tudom nem így van.
- Gyere menjünk Luke-hoz - fogja meg a kezemet, de én csak állok.
- Nem megyek - jelentem ki, és leülök egy székre. A fiúk körém ülnék. Ashton érintése okozz a legjobban fájdalmat. Gemma kiment a mosdóba, míg Ash itt maradtak. Szánalmasan tekintek rá.
- Meghalt a legjobb barátod és rámászol a nőjére - nézek rá
Felállok és kimegyek. Nincsen nálam cigi, de tudom kinél van. Cliff-től veszek egy szálat és gyújtott. Minden egyes slukkal jobb lesz. Ezerszer jobb és jobb. De a fájdalom még mindig marja a szívemet. Várom mikor jön és azt mondja: Ez csak egy vicc volt élek! Persze elég nagy pofont kapna, de élne és nem lenne halott. Most átkarolna, és tudnék neki segíteni.Elküldeném rehabra, ott jól lehetne, aztán mikor leszokott hazajönne hozzám és boldogan élnénk. Eloltom a cigimet. Luke szülei érkeznek meg. Azt hittem már itt vannak.  Luke anyukája teljesen kész van, látszik rajta, hogy nem alszik, édesapján is ezt látom a testvérei, a két öccse. A két kis srác is ki van, látszik rajtuk, az, hogy nincsen már Luke. Az anyukája megáll előttem, néhány pillanatig azt hittem meg fog ütni, mert megérdemelném. De nem, megölelt. Én is átkaroltam és sírtam.
- Sajnálom... - mondom, de ő csak ölel. Percekkel később ellenged. Bemegy, de én maradok. Néhány ismerős arc jön erre. Nem is foglalkozom velük nagyon. Arthur itt marad velem, és átkarol, vigasztal. De meghallom Mason hangját. Előttem áll, látszik rajta, hogy sírt.
- Miattad halt meg, Luke - vádol meg.
- Miattam? - kérdezik vissza savanyúan
- Jól hallottal, Wild
- Miattam? Én adtam a kezébe heroint annak idején? - üvöltöm az arcába. - Tudom, hogy te voltál Mason, látom a karodat és azt is tudom, hogy csak te használtad! Te ölted őt meg
Arthur elhoz onnan, bevisz és leültet. Ő közé és Cliff mellé ülők. kezemet az ölembe ejtve nézek előre.  Mindenki kimegy a koporsóba fekvő testéhez, de én nem tudok. Valahogy itt kell maradnom. Nem tudnám őt látni, Így. Halottan.
- El, gyere - fogja meg a kezemet Cliff, de én a fejemet rázom. Itt akarok maradni. De látnom kell még egyszer, talán. Nem, nem tudom magamat rávenni. A tömeg kimegy a temetőbe. Cliff a kezemet fogja. Ott is székek vannak. Az első sorba ülök le. A pap beszél, elmondja az imákat Luke-ért, és meghallom a nevemet. Azt kérek mondjak pár szót. Luke temetése nyilvános így elég sok fan is itt van. Felállok és kimegyek. Letörlöm a könnyeimet. Kiállok.
- Nem készültem beszéddel. Nem tudom mit mondjak. De aki ismert minket, tudja, hogy szerettem. Persze, volt egy nagyon durva időszakunk, és azt kell mondjam akkor mind ketten tönkre mentünk. Sajnálom. Sajnálom, hogy nem tudtam megmenteni. Egy idióta vagyok, hogy nem tettem meg, és ezért bocsánatot kérek azoktól akik szerették őt. Ő volt a másik felem, ő volt az én legjobb barátom, a szerelmem. Nem vagyok a szavak embere ez már kiderült. Luke az volt, emlékszem mikor először találkoztam vele, tudtam, hogy egy csoda ez a fiú a kék szemével, a  szép szőke hajával, egy csoda volt. De ennek a csodának vége. - kiveszem a zsebemből az Amnésiát. - írt nekem egy dalt, legalább is állitólag egy egész albumot kaptam, de ez volt az első dal amit kaptam, Amnesia. Ez a dal látta minden szenvedésemet, tudja min mentem keresztül. Óriási hibát követtem el azzal, hogy csak most tudtam meg, hogy ő életem szerelme. Luke, egy tolvaj volt, elrabolta a szívemet, és nem is adta vissza.  Ohh., Kedvesem...
Ezzel pedig befejeztem. A lapot amin a szöveg van, a koporsón lévő virágok közé rakom. Visszamegyek a helyemre. Mikor vége van hazamennék, de valaki megfogja a kezemet. Mason az. Kérdően nézek rá.
- Ezt még Luke írta anno, kérte, hogy adjam oda ha elmegy, de nem akartam. Most már itt az ideje. Tudtam, hogy szereted. - mondja és elveszem a papírt. Cliff azt mondja hazavisz, de nincsen rá szükségem. gyalog megyek.
Ashton előttem megy, Gemma mellette van. beszélgetnek, de Ash szemében nincsen meg a ragyogás, ami velem meg volt. Elolvasom a lapot. Mirriors...az áll rajta. Alatta zárójelben, Kedvesemnek......
Elkezdem olvasni. Már az első versszak után folyik a könnyem. Csodálatos. Megfordítom és Luke írása van rajta. Eladva, J.Timberlake-nek.... Luke írta a dalt. Luke szeretett. És ezt elég sokszor bizonyította. Én is talán. Remélem tudta. Ashton pedig. Itt megy előttem és családja lesz. Boldog ember lesz. Ashton-nal mindketten kaptunk egy golyót a szívünk helyére.  De Ashton túlélte, én pedig belehaltam. Ashton tudd szeretni, ő boldog lesz, én pedig nem. Nem tudom mikor fogok újra tudni szeretni. A halál hív. Hív magához, mint egy gaz csábító, elég lenne annyi, hogy kifekszem az úttestre, és végem van. Luke újra velem lenne. De tudom, hogy azt akarja éljek, nem tudom, hogyan de élni fogok. Valahogy élnem kell. Meg kell próbálnom. Otthon a családom fogad. Apa is itt van, Miranda és Allison mellette, míg anya és Robert is, és persze a fiúk. Köszönök.
- Spencer....- mondja anya
Visszafordulok.
- Drágám, neked segítség kell. - mondja apa
- Nem vagyok dilis - válaszolom
- Tudom, de valaki segíthet feldolgozni ezt. - mondja anya
- Menni fog egyedül is - jelentem ki
- De, Spenc.... - mondja most Calum
- Nem kell nekem senki! Csak annyi, hogy egyedül lehessek a gyászommal. - ordítom. Felmegyek a szobámba és átöltözöm. Egy rövid nadrágot veszek fel, és a bakancsomat, Luke egyik klasszikus pólóját, azt minek az ujján csillagok vannak. Felkapom a táskámat és megyek. Persze jönnek a kérdések hová mész, de nem válaszolok. Küldök Neki egy üzenetet. Azt íróm bele, hogy megveszem az első repülőjegyet bárhová megy a gép, és ne keressenek csak  egy év múlva, ha gáz van hívóm őket. 1 év múlva Londonban, Luke halálának évfordulóján találkozunk. Ashton-nak írt üzenetem talán az utolsó. Nem érdekel, hová megyek csak el innen, az emlékek elől. Leintek egy taxit és megyek. Megyek mindnél messzebb innen. Menekülök, de mi elől is, pontosan? Ashton elől? A srácok elől? A családom elől? Arthur elől? A drog elől? Eddig menekültem ezek elől. Most már inkább a halál elől menekülök. A halál elől akarok elbújni, de tudom megfog találni, és vele jön a barátja is, az amit  tudásnak hívnak.  Tudni fogom mikor jutottam túl rajta. Valahol meg van ez a hely, de nem tudom hol.Bármit is hozzon a holnap és az azutáni nap, nekem most változásra van szükségem, rehabilitálni magamat, és elbújni a tudás és a halál elől. valahol...valahol jó messze innen.....

Sziasztok! 

Ez volt az utolsó rész, de persze még jön egy epilógus. 

Nem tudom ki mire számított, de remélem sikerült egy elég egyedi sztorit kreálnom. Ezután a blog után kezdek egy újat ami majd csak az új évben indul addig íróm a részeket. Ha megcsinálom kiteszem ide is a linket. De kint lesz egy szavazás arról milyen fajta blog legyen. 

A hétvégén kirakom az epilógust, elmondom kiderül, majd, hogy találkozott Luke és Spencer és persze Spencer élete kap egy kis boldogságot is, ennyi rossz után:) 

Eddig is mondjátok el, szerintetek milyen volt a sztori, és kinek szurkoltatok Luke-nak vagy Ash-nek? 

Nem rizsázok többet remélem tetszett a sztori és valakinek azért tanulságos volt azzal kapcsolatba mire képes is a drog.