15.fejezet Viszlát Ausztrália.....

Felnézek és legjobb barátomat látom meg. Mikey egyből magához ölel. Én is őt szorítom. El sem engedem mert félek, hogy elmegy és nem látom őt többet. Mikey a hátamat simogatja. Érzem, hogy sírni kezdek.
- Hogy-hogy itt vagy? - kérdezem
- Koncert, mi vagyunk az előzenekar - mondja
- Ez nagyszerű - mosolygok rá
- De holnap mindent elmondok, most mennem kell - mosolyog, én pedig elindulok haza. Hazafelé látok néhány tinit még akik a koncertre mennek.  Otthon egy magas srác áll a kerítés előtt. Arthi az. Megölelem őt, sírni kezdek. Tudta, hogy haza fogok jönni.
- Tudtad? - kérdezem, mire bólint. Magához ölel, de én a mellkasát verem. Tudta min mentem keresztül és ezt teszi velem. Tudta, mennyire hiányzott.
- Spenc. - kezdi
- Nem! - kiabálom - Tudtad mennyire hiányzik, és nem tudnám őt látni, O'Brian
- Szükséged volt erre - kezdi, mire én a fejemet rázom. Beszaladok a házunkba ahol anya készül elmenni.
- Jól vagy? - kérdezi mire bólintok. Anya elmegy dolgozni én pedig a szobámba szaladok. Felveszem Ash pólóját, és befekszem az ágyamba. A párnámra ölelve sírva alszom el.

**

- El sem hiszem a lányom ma megkapja az érettségijét - mosolyog rám anya. 

Reggel van így az agyam nem túl sok mindent fog. Megölelem őt, majd felveszem a telefonomat. Cliff nevét látom. 3 napja Cliff-vel találkoztam ahol megtudtam mindent. Azt, hogy Ash-el kibékült mindenki és ők a 5 Seconds Of Summer, a One Direction előzenekara, ma már Sydney-ben vannak majd Európába mennek. Néhányan már szeretik őket, de még nem elegen. Cliff ma nem tudd velem lenni de kérte, hogy hívjam majd fel milyen lett az érettségim.  

- Szia - köszönök 

- Szia, El! - köszön boldogan

Ezután még a napról beszélgetünik majd letesszük mikor anya már ránk szól. Elsőnek a kozmetikushoz cipel el. Aztán egy fodrászhoz aki befonja a hajamat. Otthon anya kisminkel. Egy virág mintás ruhát veszek fel, gyűrűvel, az Ash feliratú nyakláncomat nem veszem le, egy tűsarkút kapok még fel. Anyuval együtt indulunk el. Arthur-ral és Ninával ott találkoztunk. Nina még nem ballag a szőke lány egy évvel fiatalabb mint én és Arthi. Arthur meg fogta a kezemet és magához húzva megölelt. Átkarolta a vállamat.
- Hiányozni fogsz, Spenc
- Ezt mondod majd akkor is mikor valami új egyenletet gyártasz? - nézek fel rá mosolyogva
- Te leszel a legjobb barátom,örökre - mosolyog. bemegyünk a termünkbe ahol Mr.G fogad, leülünk az asztalunkhoz, anya és Nina pedig lent maradt a többi emberrel. Megkapjuk a batyut a szokásos dolgokkal megtöltve, kapunk egy köpenyt  is amitt egyből felveszek. Beállunk libasorba a végén Arthur-ral ketten. Kimegyünk az udvarra ahol mindenki helyett foglal. Arthur nem ül le hiszen a beszédet ő mondja, elsőnek az igazgató szólal meg  utána  a másik osztály és végül Arthi. Legjobb barátom sok mindenről beszél, de valahogy viccesen fogalmazta meg, mindenki kockának hívta így ő most így is mondja el. Sok humort visz bele, de a végére megkomolyodik.
- Az utolsó sor a legjobb barátomtól származik: Hibázzatok minél többet, mert csak abból tanulhatok. - ezután mindenki tapsol. Én felállva tapsolom őt. Ez valami csodálatos volt. Szemeimből folynak a könnyek. Legjobb barátom leül mellém, és mindenki megkapja az érettségijét. Arthur kap egy ösztöndíjat is az orvosira. Én tapsolok a leghangosabban, és mikor engem szólítanak felmegyek a színpadra. Kezet fogok a tanárral majd pózolok és elkiáltok egy Yeah-t! Leülök Arthur mellé. Az igazgató elköszön és elmehetünk.
- Akkor este 9-kor a reptéren - köszönök el Arthur-tól, ő bólint. Anyával kéz a kézben indulunk el.

**

- Anya!Mehetünk!   - kiabálok , mire anya meg is jelenik az ajtóban. Megfogja a kezemet, és segít lemenni. Táskám a hátamon amit a kocsi hátuljába teszek. Beülök anya mellé akivel az uton nem beszéltem semmit. Reptér bejáratánál találkozunk Arthur-ral. Ő sem öltözött át csak úgy mint én. Megölelem anyát. Anyu szinte el sem akar engedni amit nem is csodálok. Jó tanácsokat ad nekem. megfogom anya kezét és én is tanácsokat adok neki, együtt változtunk meg és ez erőt ad. Arthur megfogja a kezemet és már megyünk is. becsekkolunk. A gépen egymás mellé ülünk, én ülünk az ablakhoz és várom a felszállást. Arthur már most alszik. Írók még gyorsan apának, hogy indulunk Európába azaz, Madridba ahonnan vonattal megyek majd Londonba vagyis megyünk. ahogy Cliff is kap egy üzenetet. Az ablaknak dőlők és nézek ki.  A repülő felszáll és már csak a felhőket látom. Viszlát Ausztrália, Helló Európa! Elhagyom a várost ahol szinte csak rossz történt, és irány Európa ahol remélem minden jó lesz.
 Hogy én milyen kis naiv voltam.....

Sziasztok! 

Hogy tetszett a rész? 

Napokban kaptam egy díjat amit minél előbb kiteszek, de szeretném megköszönni Miss Edinának azt:)