Írói Utószó

Sziasztok!

Először is egy-két szót a blog eredményeiről mondanék.
10.599  oldalmegjelenitésem van/volt. 23 bejegyzés, és 23 rendszeres olvasó. A  legtöbbet olvasott fejezet az 1.fejezet a maga 455 megnyitásával.

Aztán pedig a történetről beszélnék. Spencer karakteréről annyit tudtam, hogy nagy fejlődést szeretnék neki, az akartam felnőjön a történet végére. Luke tragédiája volt az egyetlen amit még előre tudtam, de persze sok variáció  volt, de ez tűnt a legtanulságosabbnak. Aztán ami Ashton-nal történik, az, hogy gyereke lesz azt sem tudtam az utolsó pillanatig összeakartam őket hozni, Spencer-rel de aztán elvetettem, mert Luke-al szembe nem tartottam fernek. Ott van még nekünk Mikey aki Cliff beceneven van benne a sztoriban, róla azt kell tudni, hogy az utolsó pillanatban Ashton után ő jutott eszembe mint lehetséges pasi jelölt, de azt azért vettettem el mert ő Michael a srác aki a legjobb barát volt mindig is, Calum pedig szóba sem jött, Cal ebben a blogban valahogy annyira nem kapott szerepet, de majd a következőben. Aztán ott van a blog utolsó mondatában Evan Matthews. Mr. Matthews ötlete nem tudom honnan jött, de gondoltam adok Spencernek és nektek valakit, hogy itt van és képzeljétek merjetek tovább gondolni, hogy vajon meddig mentek el. De ki tudja? Lehet, hogy egy kicsit megismertetem veletek Evan-t és kap egy novellát vagy akár egy blogot.

Elég sok blogom van volt és is, de talán eddig valamiért Spencert tudnám elképzelni mint barátomat. A véleményeink néhány dologban egyeztek, de a legnagyobb dologban a drogban, viszont nem! Fiúkkal pedig nem tudom, Lukeot egy kicsit így képzelem el egy kapcsolatban,

És így a végére, a legtöbbet írás közben az Amnésiát hallgattam.  És a következő blogom főszereplője Calum lesz.  Azért ő mert ebben nem kapott olyan nagy szerepet míg a többi fiú igen. A blogra  valószínűleg Január 1-jén fog felkerülni a prológus:) Remélem tetszeni fog majd az is:) És végül úgy döntöttem nem lesz alternatív befejezése a Kedvesemnek... , mert hát végül is "boldogan" zártam le.

Epilógus

2009.augusztus 20, Melbourne 



Cliff kocsija megáll a házunk előtt, Mason kezembe ad két darab Jointot, kínál Heroint is, de persze azt el nem fogadom. Cliff is kiszáll velem együtt. 
- Vigyázz magadra, El - mondja és megölel 
- Miért mi bajom lehet? - kérdezem 
- A droggal vigyázz ismered Mason-t nem a legjobb dílertől veszi 
- Vigyázok, Cliff - puszilom meg a legjobb haveromat 
- Akarlak én még gimibe látni úgyhogy jó is lenne! - simogatja meg az arcomat 
- Fogsz is - adok neki még egy puszit és bemegyek a házba. Leveszem a bakancsomat, és felkötöm a hajamat. Két plusz dzseki van az akasztón, jaj, de jó! Anyámnál megint van valaki vagyis valakik. 
- Itthon vagyok, anya! - kiabálom, de tudom így se hallja meg mert pasi van nála .  Bemegyek  a nappaliba és egy fiatal srác ül ott. Szőke haja és kék szeme van. Rám nézz. Szemei olyan kék mint az ég és könnyű bennük elveszni. Feláll. 
- Te is kurva vagy? - kérdezi, szemrebbenés nélkül. Pofon vágom 
- Ezt miért? - kérdi 
- Mert nem vagyok kurva, de  anyám az  - mondom, és fordulnék meg, mert már igazán kívánom az anyagot. 
- Nem tennél velem különbséget, pinki? - kérdezi 
- Mi van? 
- Tudod, dughatnál  velem - mondja szemrebbenés nélkül, én pedig csak állok ott, és nézem a fiút. Nem tudom mit akar itt ennyi idősen, de nem is érdekel, érzem, hogy valami vonz hozzá, valami meg magyarázhatatlan köt hozzá. 
- Én szex előtt randizok általában, szöszi - mondom 
Az arcát nézem vajon mit reagál a hírre miszerint én nem akarom őt. Látom valamin gondolkozik, de nem tudom mi lehet az. 
- Jól van, holnap este 6-ra érted jövők. - mondja. És kacsint egyet, majd mosolyog. - Hogy hívnak? 
- Spencer Wild - rövidítem le a nevemet - Téged? 
- Hemmings. Luke Hemmings. - mosolyog azzal a mosollyal amiről egyből tudom, hogy nem lesz ez átlagos kapcsolat. 

2016.Július 10, London, jelen 
Leülök rendesen a kanapéra. Beletúrok immáron szőke hajamba. A fiúkat vizslatóm, akik mind mosolyognak.
- Így találkoztunk, Luke-kal - mondom, még mindig fáj rágondolni. 1 évvel később valahogy sikerült kiheverni azt, hogy nincsen velem. Eltudom fogadni, és már beszélni is tudok róla. 1 éve a gép Brazíliába vitt, és ott is hagyott egészen 1 héttel ezelőttig.  Végig nézek a srácokon, akik mosolyognak. Ashton és a kislánya, Elinor. Nem tudom miért kapta ezt a nevet, Gemma azt mondta azért mert erős vagyok és azt akarja, hogy a lánya is erős legyen. Teljes egészében Ashton a kicsi. Ash nekem mondta el elsőnek, hogy apa lett, Gemmát nem vette el, de  senkinek nincsen vele baja. Ahogy egymásra nézünk látszik, hogy akarjuk egymást de nem lehet és ezért szenvedünk.
- 10 perc múlva kezdünk - jön be egy csávó az öltözőbe
- Megyünk, Phil - mondja Cliff, és megfogja a kezemet.
- Életed első koncertje, Spenc - monda Cal és megpuszil.
És miért lesz az első koncertem? Kiderült nem is olyan rossz a hangom mint hittem, a srácoknak új tag kellett Luke helyére vagyis akartak de nem tudták ki legyen az. Rám esett a választásuk. 1 hete elmondták mit akarnak, belemegyek,e? Igent mondtam. Mielőtt kimegyünk elmondunk egy imát,. A fiúk felmennék és bejelentenek. Felmegyek és leülök a helyemre. Körbe nézek és tudom, hogy itt van. Valahonnan nézz engem. Valahol itt van és biztos vagyok benne, hogy mosolyog azzal az idétlen mosolyával amit úgy szeretem. Szinte érzem, hogy átkarol, és azt súgja a fülembe. Gyerünk, szöszi, csináld. Oldalra nézek és ott van. Tudom , hogy nem ő. Mosolyog. Szárnyai vannak, amik fehérek. Mosolyog. Nekem pedig könnyek gyűlnek a szememben.
- Sziasztok! Spencer Wild vagyok, a 5 Seconds Of Summer  új tagja. A dalt ami most jön Luke emlékéért szóljon. A címe Let Her Go .
És elindul az ismerős dallam. Csak jönnek a hangok majd idővel a könnyek is. Ahogy rágondolok és arra mikor ezt írtam. A gépen voltam idefelé. Nem tudtam még elfelejteni őt. Szoknyámat gyűrőm össze. Mikor befejezem a srácokra nézek, ők is sírnak. Cliff bólint.
- Most pedig egy dal jön amit még Ő írt. - előveszem a szöveget - biztosan ismeritek. Justin Timberlake csodáson énekeli el, de ma este ideje, hogy mi is előadjuk. A cím alatt az áll Kedvesemnek.. , És Mr.Timberlake is ezt írta a videó elejére amit köszönünk neki. Akkor szóljon a Mirrors. 
Oldalra nézek. Ott áll még mindig, és engem nézz, büszkén. Könnyek folynak végig arcomon ahogyan éneklek. Szeretem ezt a fiút ez az amit feltudok fogni, hiába halott ő velem van, és ő volt az én tükörképem. Ő volt a mindenem. Oldalra nézek de már nem áll ott semmi.  Mikor vége van a koncertnek lemegyek, és az öltözőbe megyek.  A tükörbe nézek. Nem tudom mikor fogom végre elhagyni, ne tudom mikor tudom majd a hiányát pótolni, nem tudom mikor tudom majd őt,  pótolni magamnak, mikor lesz ennek már vége. Mikor lehetek végre boldog? Talán sohasem. De reménykedem. Reménykedem, hogy egyszer majd eljön hozzám a boldogság, meglátogat és el sem akar majd menni, érzi majd itt várták már régen, és megfogják becsülni.
- Miss Wild - és nyílik az ajtó. odafordulok. Egy barna hajú, barna szemű magas fiú áll ott. Rám mosolyog, mitől valami megmozdul bennem, a szívem nagyot dobban mintha feltámadna a halálból.
- Mr.Clifford üzeni indulnak.
- Mondja meg neki, hogy egyedül mennék - mondom, és várom, hogy a fiú kimenjen azon az ajtón. De nem teszi.
- Eljönne velem meginni egy kávét, fél óra múlva végzek - mondja, és elmosolyodik
- De csak ha nem randi - mondom mosolyogva
- Nem az! - teszi fel a kezét mintha védekezne
- Hogy hívják? - kérdezem
-  Matthews...Evan Matthews

Sziasztok! 

Itt lenne az epilógus...

Na,hogy tetszett? Megmondom őszintén nem így akartam befejezni de erről bövebben beszélek majd az írói utószóban....
Nem hiába van két kép  "Spencerről". Ez valahogy jelzi azt, hogy mennyit változott:) 

És hajlok egy alternatív befejezésre. 

Szóval ha szeretnétek, hogy legyen akkor írjatok komit:) 

A héten, szerintem holnap , kint lesz az írói utószó:) 

És nefeledjétek komizz, hogy hogy tetszett, és az lenne a kérdésem nektek mi a volt a kedvenc részetek? 

21.fejezet Temetés......

Emlékszem egyszer mikor kicsi voltam eltörtem a lábamat iszonyatosan fájt, vagy mikor Luke megcsalt azt hittem ezeknél nincsen nagyobb fájdalom, egészen eddig. Pokoli volt és napról napra rosszabb, talán az hogy itthon vagyunk az csak rosszabbá teszi.  Tegnap este anya és Arthi jött ki elénk. Egyből anya karjába omlottam. Simogatta a hátamat Arthur is átkarolt, szinte tartottak, ne hogy összesek. Cliff este nálunk aludt. Együtt aludtunk, és valahogy ez így volt rendben, az, hogy este nem tudtam aludni, ő ölelt és vigasztalt engem és magát is. De a mai nap pokol. Cliff korán ment haza. Reggel anya a konyhában van. Kávét kérek, de persze a nem ad, a fiúk elmondták neki is. Teát készítek magamnak.
- Spenc, kicsim tudom nem a legjobb alkalom de bemutatom a barátom, Rober-et - anya hangja felé fordulok. A pasi, Robert anya kezét fogja és boldogan mosolyog, anya is szerelmesen mosolyog. Néhány napja még én is ilyen voltam, mások hánytak tőlünk, de én imádtam. Hányni tudnék anyáméktól.
Robert a kezét nyújtja, elfogadom a gesztust
- Spencer. Nem vagyok a legjobb formámban, de most halt meg a szerelmem - mondom ki érzelem mentes hangon.
- Kicsim, - ölel magához anya, de én kiszabadítom magamat és felmegyek. Hangosan zokogok fel, és mint a filmekben lecsúszom az ajtó elé.  Összehúzom magamat, és sírók. Felnézek a plafonra. Képek vannak Luke-ról amin mosolyog, rólunk.  Felállok és elmegyek fürödni. Ezután a szobámba megyek, ott felveszek egy fekete ruhát, semmi dísz, egyszerű ruha, egy harisnyát és a tornacipőmet, tudom nem illik temetéshez de ez Luke temetése. Ő is így jönne az enyémre tudom, hogy így jönne. Semmi smink nincsen rajtam, miért kéne? Telefonomat és zsebit teszek a ruha zsebébe. Körbe nézek, hogy minden meg van e és ekkor észreveszem az Amnesiát. Forgatom és akkor a hátulján egy sor látok...
Kedvesemnek.....
A többi ki van húzva. Ezután a másik oldalon a dal címe fölött a bal alsó sarokban kicsiben is ott van ez  a sor. Beleteszem a zsebembe. Szó nélkül megyek el a lakásból. Gyalog megyek a temetőbe, ahol még nincsen senki, de a ravatalozó már készen van.  A fiúk ott állnak. Nem tudok odamenni. Őt nézni ahogyan csukva van a szeme, arca pedig falfehér. Tudom, hogy el kell mennem. Már fordulnék el, de Gemma észre vesz. Pont vele akarok beszélni. Akaratlanul is a hasára nézek. Ashton-nak van valakije, ő boldog lehet. Cliff tudja mi van az arcomra írva. Idejön és átkarol.
- Nyugi, El..- súgja, de tudom nem így van.
- Gyere menjünk Luke-hoz - fogja meg a kezemet, de én csak állok.
- Nem megyek - jelentem ki, és leülök egy székre. A fiúk körém ülnék. Ashton érintése okozz a legjobban fájdalmat. Gemma kiment a mosdóba, míg Ash itt maradtak. Szánalmasan tekintek rá.
- Meghalt a legjobb barátod és rámászol a nőjére - nézek rá
Felállok és kimegyek. Nincsen nálam cigi, de tudom kinél van. Cliff-től veszek egy szálat és gyújtott. Minden egyes slukkal jobb lesz. Ezerszer jobb és jobb. De a fájdalom még mindig marja a szívemet. Várom mikor jön és azt mondja: Ez csak egy vicc volt élek! Persze elég nagy pofont kapna, de élne és nem lenne halott. Most átkarolna, és tudnék neki segíteni.Elküldeném rehabra, ott jól lehetne, aztán mikor leszokott hazajönne hozzám és boldogan élnénk. Eloltom a cigimet. Luke szülei érkeznek meg. Azt hittem már itt vannak.  Luke anyukája teljesen kész van, látszik rajta, hogy nem alszik, édesapján is ezt látom a testvérei, a két öccse. A két kis srác is ki van, látszik rajtuk, az, hogy nincsen már Luke. Az anyukája megáll előttem, néhány pillanatig azt hittem meg fog ütni, mert megérdemelném. De nem, megölelt. Én is átkaroltam és sírtam.
- Sajnálom... - mondom, de ő csak ölel. Percekkel később ellenged. Bemegy, de én maradok. Néhány ismerős arc jön erre. Nem is foglalkozom velük nagyon. Arthur itt marad velem, és átkarol, vigasztal. De meghallom Mason hangját. Előttem áll, látszik rajta, hogy sírt.
- Miattad halt meg, Luke - vádol meg.
- Miattam? - kérdezik vissza savanyúan
- Jól hallottal, Wild
- Miattam? Én adtam a kezébe heroint annak idején? - üvöltöm az arcába. - Tudom, hogy te voltál Mason, látom a karodat és azt is tudom, hogy csak te használtad! Te ölted őt meg
Arthur elhoz onnan, bevisz és leültet. Ő közé és Cliff mellé ülők. kezemet az ölembe ejtve nézek előre.  Mindenki kimegy a koporsóba fekvő testéhez, de én nem tudok. Valahogy itt kell maradnom. Nem tudnám őt látni, Így. Halottan.
- El, gyere - fogja meg a kezemet Cliff, de én a fejemet rázom. Itt akarok maradni. De látnom kell még egyszer, talán. Nem, nem tudom magamat rávenni. A tömeg kimegy a temetőbe. Cliff a kezemet fogja. Ott is székek vannak. Az első sorba ülök le. A pap beszél, elmondja az imákat Luke-ért, és meghallom a nevemet. Azt kérek mondjak pár szót. Luke temetése nyilvános így elég sok fan is itt van. Felállok és kimegyek. Letörlöm a könnyeimet. Kiállok.
- Nem készültem beszéddel. Nem tudom mit mondjak. De aki ismert minket, tudja, hogy szerettem. Persze, volt egy nagyon durva időszakunk, és azt kell mondjam akkor mind ketten tönkre mentünk. Sajnálom. Sajnálom, hogy nem tudtam megmenteni. Egy idióta vagyok, hogy nem tettem meg, és ezért bocsánatot kérek azoktól akik szerették őt. Ő volt a másik felem, ő volt az én legjobb barátom, a szerelmem. Nem vagyok a szavak embere ez már kiderült. Luke az volt, emlékszem mikor először találkoztam vele, tudtam, hogy egy csoda ez a fiú a kék szemével, a  szép szőke hajával, egy csoda volt. De ennek a csodának vége. - kiveszem a zsebemből az Amnésiát. - írt nekem egy dalt, legalább is állitólag egy egész albumot kaptam, de ez volt az első dal amit kaptam, Amnesia. Ez a dal látta minden szenvedésemet, tudja min mentem keresztül. Óriási hibát követtem el azzal, hogy csak most tudtam meg, hogy ő életem szerelme. Luke, egy tolvaj volt, elrabolta a szívemet, és nem is adta vissza.  Ohh., Kedvesem...
Ezzel pedig befejeztem. A lapot amin a szöveg van, a koporsón lévő virágok közé rakom. Visszamegyek a helyemre. Mikor vége van hazamennék, de valaki megfogja a kezemet. Mason az. Kérdően nézek rá.
- Ezt még Luke írta anno, kérte, hogy adjam oda ha elmegy, de nem akartam. Most már itt az ideje. Tudtam, hogy szereted. - mondja és elveszem a papírt. Cliff azt mondja hazavisz, de nincsen rá szükségem. gyalog megyek.
Ashton előttem megy, Gemma mellette van. beszélgetnek, de Ash szemében nincsen meg a ragyogás, ami velem meg volt. Elolvasom a lapot. Mirriors...az áll rajta. Alatta zárójelben, Kedvesemnek......
Elkezdem olvasni. Már az első versszak után folyik a könnyem. Csodálatos. Megfordítom és Luke írása van rajta. Eladva, J.Timberlake-nek.... Luke írta a dalt. Luke szeretett. És ezt elég sokszor bizonyította. Én is talán. Remélem tudta. Ashton pedig. Itt megy előttem és családja lesz. Boldog ember lesz. Ashton-nal mindketten kaptunk egy golyót a szívünk helyére.  De Ashton túlélte, én pedig belehaltam. Ashton tudd szeretni, ő boldog lesz, én pedig nem. Nem tudom mikor fogok újra tudni szeretni. A halál hív. Hív magához, mint egy gaz csábító, elég lenne annyi, hogy kifekszem az úttestre, és végem van. Luke újra velem lenne. De tudom, hogy azt akarja éljek, nem tudom, hogyan de élni fogok. Valahogy élnem kell. Meg kell próbálnom. Otthon a családom fogad. Apa is itt van, Miranda és Allison mellette, míg anya és Robert is, és persze a fiúk. Köszönök.
- Spencer....- mondja anya
Visszafordulok.
- Drágám, neked segítség kell. - mondja apa
- Nem vagyok dilis - válaszolom
- Tudom, de valaki segíthet feldolgozni ezt. - mondja anya
- Menni fog egyedül is - jelentem ki
- De, Spenc.... - mondja most Calum
- Nem kell nekem senki! Csak annyi, hogy egyedül lehessek a gyászommal. - ordítom. Felmegyek a szobámba és átöltözöm. Egy rövid nadrágot veszek fel, és a bakancsomat, Luke egyik klasszikus pólóját, azt minek az ujján csillagok vannak. Felkapom a táskámat és megyek. Persze jönnek a kérdések hová mész, de nem válaszolok. Küldök Neki egy üzenetet. Azt íróm bele, hogy megveszem az első repülőjegyet bárhová megy a gép, és ne keressenek csak  egy év múlva, ha gáz van hívóm őket. 1 év múlva Londonban, Luke halálának évfordulóján találkozunk. Ashton-nak írt üzenetem talán az utolsó. Nem érdekel, hová megyek csak el innen, az emlékek elől. Leintek egy taxit és megyek. Megyek mindnél messzebb innen. Menekülök, de mi elől is, pontosan? Ashton elől? A srácok elől? A családom elől? Arthur elől? A drog elől? Eddig menekültem ezek elől. Most már inkább a halál elől menekülök. A halál elől akarok elbújni, de tudom megfog találni, és vele jön a barátja is, az amit  tudásnak hívnak.  Tudni fogom mikor jutottam túl rajta. Valahol meg van ez a hely, de nem tudom hol.Bármit is hozzon a holnap és az azutáni nap, nekem most változásra van szükségem, rehabilitálni magamat, és elbújni a tudás és a halál elől. valahol...valahol jó messze innen.....

Sziasztok! 

Ez volt az utolsó rész, de persze még jön egy epilógus. 

Nem tudom ki mire számított, de remélem sikerült egy elég egyedi sztorit kreálnom. Ezután a blog után kezdek egy újat ami majd csak az új évben indul addig íróm a részeket. Ha megcsinálom kiteszem ide is a linket. De kint lesz egy szavazás arról milyen fajta blog legyen. 

A hétvégén kirakom az epilógust, elmondom kiderül, majd, hogy találkozott Luke és Spencer és persze Spencer élete kap egy kis boldogságot is, ennyi rossz után:) 

Eddig is mondjátok el, szerintetek milyen volt a sztori, és kinek szurkoltatok Luke-nak vagy Ash-nek? 

Nem rizsázok többet remélem tetszett a sztori és valakinek azért tanulságos volt azzal kapcsolatba mire képes is a drog.