20.fejezet Minden más...

- Már 1 hete bent van - mondja Cliff
- Evet valamit? - kérdezi apa
- Nem, csak teát és kávét iszik. - mondja most Calum.
- Érjétek el, hogy legalább hazajöjjön - mondja apám
- Nem fog menni. - mondja most Ashton
- Akkor legalább ne sötétben legyen ott bent. - mondja - Spencer meg fog ott örülni.
- Nem örült. Csak gyászolja a szerelmét. - mondja Cliff.
Felállok az ajtó elől és az ágyra ülők. A térdem felhúzom magamhoz, és csak előre nézek. Sötétben vagyok. Luke 1 hete nincsen velem. 1 hete nem látom csodás arcát, csodálatos mosolyát, és holnap a földben lesz. Elfog tőlem menni. Azt mondja a gyásznak 5 fázisa van. Az első a dagadás, ez velem azonnal megtörtént. A második fázis a harag ami másnap jött. Dühös voltam magamra és Ashton-ra. Ashton-t okoltam ezért mert elment ő pedig engem. Egymással üvöltöztünk, és kiadtunk mindent. Akkor voltam kint utoljára.  Ezután jöttem rá, hogy Luke-ba voltam szerelmes, Ashton iránt csak vonzott valami, nem tudom mi az de nem szerelem. Ezután jött a harmadik az alkudozás. Alkudoztam istennel, hogy vigyen el engem és adja vissza Luke-ot nekik, a világnak, a srácoknak. És itt van a negyedik a depresszió. Nem akarok senkivel sem beszélni mert akivel beszélnek az halott. Emlékszem egyszer azt mondta én fogom előbb elhagyni, örökre. Tévedett. Luke hatalmasat tévedett. Kinézek az ablakon. Rajongok állnak kint. Mind szemében könny van. Senki nem tudta felfogni Luke halálát. A temetése Ausztráliában lesz. A fiúk gépe ma este indul és én is mehetnék velük. Fogalmam sincsen, hogy menni akarok e. Én Luke-ra úgy szeretnék emlékezni mint a kék szemű fiúra aki mindig nevetett. Aki megvédett mindenkitől. Az, hogy senkinek nem mondtuk el hogyan találkoztunk talán csak érdekesebbé teszi a kapcsolatunkat.
- El, egyél valamit, kérlek. Hoztam még teát. - hallom Mike hangját.  Kinyílik az ajtó. Arra nézek.
- Menny ki - mondom és a hangom megremeg.
- El, enned kell. - mondja, és leül elém.
- Nekünk is hiányzik - fogja meg a kezemet. Felnézek rá. Tekintettem szánalommal teli lehet.
- Ashton-nak is? - röhögök
- Igen neki is. - mondja - Ashton-nak gyereke  lesz
Erre felkapom a fejemet. Ha nem sírnék most akkor már biztosan sírnék.
- Mi?
- Gemma terhes. Ash pedig tudja milyen apa nélkül felnőni és nem akarja egyedül hagyni a gyerekét. - meséli
- Miért jobb lesz annak a gyereknek ha az apja és az anyja rühellik egymást? - kérdezek vissza
- Nem rühellik egymást, Elinor - mondja
- Cliff....Ash miattam szakított Gemmával és én is.....- kezdek bele de sírók
- Ne...Tudom. - magához húzz. - Ash elmondod mindent.
Ránézek és megcsóválom a fejemet. megkérem Cliffet menjen ki. Én pedig a fürdőbe megyek ami a szobához van. Végig tűröm a fiókokat míg megtalálom azt amit keresek. Drog. A kis tabletták csábítanak. Kiöntöm őket, de mikor bevenném tudom mit okoztak vele, hogy Luke miattuk nincsen velem, hogy ők vették el tőlem. A drog lett Luke végzete, Luke pedig az enyém. Luke elvit mindent amit éreztem magamban. Most már csak egy test vagyok,  a lelkemet elvitte magával. Néhány nappal ezelőtt vagyis 1 héttel ezelőtt elment, csak mert még több drogot akart, még több izgalmat. Ez a szar elvitte őt. És most estem vissza  a második szakaszba. Harag, és már nem Ash-t okolom hanem a drogot ami a közénk állt, mert ő a drogot akarta! És ez a harag nem a jó fajta. Beledobom a szemeket a vécébe majd lehúzom azt. A tükörbe nézek. Egy ollót keresek amit megtalálok és vágni kezdem  a hajamat, a földle hullik az összes de nem érdekel. Ezután pedig felöltözöm. A saját nadrágom van rajtam, és Luke egy felsője. Kimegyek a szobából. Mindenki rám nézz. Kisírtak a szemeim. Mike-ot kérem meg vigyen el Lou fodrászatába.

A hajam ombre lett vagy olyasmi, felől világos rózsaszín alul pedig ilyen májva vagy milyen. Megköszönöm neki a hajamat és fizetek. Ezután pedig megkérem vigyen haza mert pakolok, de persze valahogy a sírást nem tudom abbahagyni. Ahogy végig megyünk a városon mindenhol őt látom minden utcában, minden téren, minden ház ablakában, minden emberben. Nem tudom elképzelni, hogy ezt tette velem, és a fiúkkal. Mert több élvezettet akart. Nem akart meghalni a rendőrök szerint erre az is magyarázat, hogy nem írt búcsú levelet. Otthon nem engedem, hogy kérdezenek mert egyből a szobámba megyek és egy csomó ruhát pakolok be, és egy képet rólam meg róla. Cliff elveszi a pakkomat és már megyünk is. Apa nem volt itthon és majd pont  Miranda meg Allison sajnálata kell....

A repülőn egyedül én vagyok fent. Vagyis csak azt hiszem, Tudom, hogy Ashton nem alszik, nem tud aludni, talán mert sírók. Nem tudom abbahagyni, mert a gondolom róla szólnak. Arról ami nem volt köztünk arról, hogyha 1 éve nem szakítok vele most élne. Luke miért nem vittél magaddal?

19.fejezet Luke...

Sziasztok!

Kivételesen az elejére írók nektek valamit. 

Nem tudom, hogy fogadjátok majd a részt, de a blognak nem sokkára vége, ha végig olvastátok a részt rájöttök miről beszélek. 

Én a részhez az Amnesiát hallgattam és ajánlom nektek is. 

Komentben ne nagyon öljetek meg, és még valami IMÁDOM Luke-ot de szegénynek ez lett a sorsa, és kivételesen sírtam írás közben! Remélem tetszik hagyatok magatok után nyomot! 

Az Oxford-ban sétálva kerestem  Ashton-t. Mike-nál töltött éjszaka nyugtatóan hatott rám. Sokat beszélgetünk és visszajött az a régi összhang ami köztünk van. Az ahogyan semmi sem tabi a másiknak a másik előtt. Ashton-t keresem akit hiába keresek nem találok. És ekkor két kart érzek meg a hátam mögött.
- Bocsi, hogy késtem - mondja
- semmi baj - puszilom meg. Ezután ellenged és elindulunk persze nem a kéz kézben. Körbe megyünk a Temze partján sétálunk.  Beülünk egy kávézóba ahol a legeldugottabb székre ülünk le.
- Szóval mi volt annyira fontos - mosolygok
- Szakítottam Gemmával - mondja, mire megáll a kezem. Leteszem az evőeszközt és ránézek. Nem is tudom mit mondjak.
- Hogy hagyhatnám most el? - kérdezem
- Ahogyan én is tettem Gemmával
- Ash, Luke heroinozik és egyre nagyobb adagokban - mondom
- Nem baj.....majd segítünk rajta együtt - fogja meg a kezemet
- Nagy segítség lenne neki engem veled látnia - mosolygok gúnyosan
- Spenc.... Luke-nak segítségre van szüksége - mondja a szemembe
- Elmondom neki - mondom. Az órámra nézek. 3 óra van. Még ma elmondom neki igaz nem tudom hogyan. Megpuszilom Ash-t és közlöm, hogy mennem kell. Vezetés közben nem is tudom mi jár a fejemben. Először írók neki mi van, hogy megyek, de nem válaszol.  London-ba az út 1 óra, így egész hamar ott vagyok, de nem Luke-hoz megyek hanem a legjobb barátomhoz. cliff nyit ajtót. Kéri menjek be.
- Ma elmondom Luke-nak - mondom a szemébe
- Szerinted, hogy fogja fogadni? - kérdezi
- Szinte belefog halni - mondom
- El, Luke drogozik - mondja - és nem kicsit
- Tudom. Minden nap látom a karját! És én ezt nem bíróm - tör ki belőlem a sírás - nem bíróm, hogy mindkét fiút szeretem, hogy nem tudok választani
- El....akkor hagyd el mindkettőt - mondja. Ránézek mintha azt mondta volna öljem meg őket. Nekem ők vannak. Velük érzem azt a bizonyos szerelmet.
- Nem tudom, Cliff - síróm
- Jajj...El - ölel magához. Csak szorít és nem enged el. Hátamat simogatja.
- Szakítottam ma Emmával - mondja
- Miért? - kérdezem
- Nem szerettem - súgja
Tovább vigasztal. Megnyugszom Cliff karjában mint mindig, ha bánatom van. Nekem ő volt mindig is a lelki társam de mint szerelem sosem. Nem tudtam rá úgy tekinteni mint pasira, persze nem ronda sőt, hisz' én is nő vagyok! De nekem mindig Luke volt majd Ashton, és most talán elveszítem mindkét fiút. Elengedem Cliff-et. Megpuszilom majd felkapom a táskámat. Megpróbálom Luke-ot de nem veszi fel. Beszállok a kocsimba, megpróbálom húzni az időt, azzal, hogy beülök egy kávézóba. Nem tudom és hogyan csináljak. A kávézóban ott van Allison és még két lány meg négy fiú gondolom az itteni középsuli menői, mert Allison még odajár. Nem hiába nem érzi még az élet súlyát. Nem tudja milyen szenvedni. Egy barna hajú fiú észrevette, hogy őket nézem. Súg valamit a szőke lánynak aki rám emeli a tekintetét, int nekem. Visszaintek. Kérek egy méreg erős kávét, és beülök egy asztalhoz. Kezdődik minden előröl, az, hogy egyedül leszek. Csak most nincsen itt Mr.G., hogy segítsen, hogy hallgassam a tanácsait, igaz sosem fogadtam meg őket. Mostanra ,már biztosan tudja, hogy milyen osztályt fog kapni jövőre, talán öről talán nem. Lehet, hogy lesz majd ott egy olyan lány akit megkel szelídítenie. Egy lány aki majd megvédi a sulinyomiját. Beleiszom a kávémba. Szinte egyszerre meggy le a torkomon. Észre veszem , hogy a barna srác nézz. Megrázom a fejemet. Megfogalmazódik bennem valami, hogy vessek ennek véget ami köztünk van, de sosem tudom befejezni, kimondni, hogy vége. Talán jobb lenne új életet kezdeni, a srácok nemsokára hazamennek én pedig itt maradhatok. Felállok majd kimegyek a kocsimhoz. Gyorsan megyek amennyire a forgalom engedi. A Temze partján hajtok. Mikor megérkezem, felhívóm Luke-ot de semmi. Így bemegyek a kulcsommal.
- Na, most legyél okos, Spencer - mondom a kocsiban. Bemegyek, a házba majd lifttel a legtetejére. Luke lakása az utolsó. Benyitok.
- Luke! - kiabálok. Észre veszek egy táskát benne pedig Heroin. A táska fele hiányzik.  A pulton amihez a bárszékek vannak fehér por van, kezembe veszem és elmorzsolom. Kokain. És fű szaka. Az ütős hármas. Már maga ennyi herointól meglehet halni, ha a füvet és a kokót keverem az még okés, de heroinnal....Luke ezt sosem tudta, ő mindig csak átvette a drogot de a dílert nem hallgatta meg. Ezután minden összefolyt.  A szobájába rohanok. És ott ült az ágy mellett. Nevét kiáltom de semmi. Szidom mint állat, de nem reagál semmire. Ezután közelebb megyek hozzá. Még mindig semmi, már könnyek folynak a szememből. Szemei nyitva vannak, de nem akarom elfogadni azt amit benne látok. Azt ami benne van nem jó. Letérdelek  és nem érdekel, hogy mi van körülöttem, az a sok tű ami itt van. Magamhoz ölelem, és nem  fogadom el, csak azt hajtogatom sírva, hogy ez nem így van. Ennek nem lehet így vége. Ez nem lehet. Nem történhetett meg. Testét ölelem. Nevét motyogom. Valaki átkarol hátulról,de én ellököm. Visszamegyek szerelmem testéhez. Magamhoz szorítom. Nem engedem el. Nem engedem senkinek hogy hozzáérjen. Az Amnesiát éneklem neki....hátha meghallja és újra rámosolyog azzal a férfias mosolyával amit mindig küld nekem. Megölel majd megcsókol mert tudja, hogy erre vágyom. Amnesiávval felváltva, azt hajtogatom, hogy ez nem fair. Ez nem fair. Hangok beszélgetnek. Mentő zaját hallani, de én nem engedem őt el. Ő velem marad itt, vagy én is vele tartok arra a hosszú és rettenetes útra mert itt hagyott.....itt hagyott teljesen egyedül. Nem jön már értem. Itt hagyott. Az én hibám volt. Az én hibám. Valaki lefog, és magához húzz. Elviszik őt tőlem. Nemet kiálltok de nem érdekel senkit, hogy ő az enyém. Ő az enyém és én az övé vagyok. Vagyis csak volt az enyém....

18.fejezet Egy átlagos nap

Sziasztok! 

Tudom rövid lett, de a következő hosszú lesz, és izgalmasabb. 

Jó Olvasást! Remélem tetszeni fog, és aki komizzik annak előre köszönöm:)  

UI: Bocsi a hibákért

- Ma jössz az állatkertbe? - szól bele a telefonban Michael köszönés nélkül. 

- Hánykor? - kérdezek vissza 

- Mondjuk , 2 óra múlva?  -kérdezi 

- Megfelel - mondom. 

Kikelek az ágyból, szoba társam még alszik.  Szemfedőben van, ami rózsaszí, szőke haja van. 

Bemegyek legjobb barátom szobájába, és felkeltetem. Tőle és megkérdezem az állatkerteset, ő igent mondd, 5 perc sem kell neki, hogy leesen miért nézek versenyzően. Azonnal felpattan és a fürdő felé fut, ahogyan én is. Azonban mikor beelőzöm megfogja a derekamat, de ez nem tart vissza, rugók a lábammal. Azonban megjelenik  Allison. A szőke lány befut előttünk. Csalódottan sóhajtunk fel. Mindketten bemegyünk a szobánkba. Egy fekete egyberuhát veszek fel, arra pedig egy kockás inget, majd a conversemet. Lemegyek reggelizni ahol a bátjám már ott van. Felszolgálja nekem a reggelit. Szépen megeszem majd Allison kijön és futva bemegyek. Fogat mosok, majd kihúzom a szemeimet, és kihúzom a szemeimet, majd a számat vörös rúzzsal. Megfésülöm a hajamat, majd kimegyek. Szobában felveszem a sapkámat. Felveszem a táskámat, és lemegyek. 10 perc múlva Arthi is lejön így útnak indulunk. Gyalog megyünk el az állatkertig. Ott Luke-ot látom meg mivel csak ő van ott. Puszit nyom az arcomra. Ha tudná, hogy holnap nem vele leszek hanem Ashton-nal. 

- te, nem ez volt a suliban az a nyominger gyerek? - kérdezi 

- De igen én voltam - mondja - és van nevem is. Arthur O'Brian 

- Luke Hemmings - mondja a barátom aki megfogja a kezemet. 

Ezután megjön Cliff és Emma. majd Cal, és Ashton is. Ash kivételesen egyedül. Megvettük a jegyeket majd bementünk. Mindenki Arthur-t kérdezte mindenről. Főleg a barátnőjéről. Aztán arról, hogy ismerkedtünk meg. Én és Ash lesem vettük egymásról a szemünket, ez eddig nagyon senkinek nem tünt fel. Ezután Luke a pingvinekhez akart menni, és persze nekem vele kellett menni, mivel csak ő van oda a pingvinért ezért csak mi ketten mentünk a srácok addig elindultak máshová. 

Luke mint valami kislány hiszti rohamot kapott egy pinvintől aki odajött az ablakhoz. Luke mutogatott az állatnak meg mindenféle baromságot csinált amin jót mulattam. 

- Luke, gyere menünk kell - mondtam 

- Ne már, kicsim maradjunk itt - kéri 

- Luke...nem! - mondom és megcsókolom. 

- Így már jössz? - kérdezem szorakozottan. Kezeit nem vette le a derekamról. 

- Még egy csókért - súgta 

És megcsókolom. Ezután együtt megyünk ki. Megtaláljuk Clifféket akik nem tudják hová menjenek. 

- Menjünk a kenguruhoz - mondja Emma mire mi többiek felhorkanunk. 

- Drágám, mi ausztrálok vagyunk, annyi kengurut láttunk, hogy a könyökünkön jön ki - mondja Cliff 

- De, Luke is elment a pingvinhez - mondja 

- De oda csak egyedül mentünk - mondom 

- Igaza van  - mondja Ashton. 

Ezután mindenki elindul a maga dolgára. Mi még maradunk az állatkertbe. Végig megyünk az egész állatkerten. Ezután elmegyünk moziba és megnézzünk valami vígjátékot. Ezután Luke elhív a Harag premierjére amire boldogan megyek vele. 

Ezután haza megyek. Otthon nincsen senki, így leülök a kanapéra. Bekapcsolom a tévét, és valami vígjáték sorozat megy éppen amit nézek. 15 perccel később csengetnek. Ajtót nyitók, Ashton van ott. Bejön és mikor becsukom egyből megcsókol. Visszacsókolok. 

- Hiányoztál - mondta 

- te is - súgom és elmosolyodom. 

Megcsókolom. A kanapéhoz visz. Leültet, majd ő is mellém ül. 

- Megmutatod a szobádat? - kérdezi  mosolyogva 

Megfogom a kezét, és felviszem a szobába. Körbe nézz, észreveszi a másik ágyat mire elmesélem mi történt és hogy ki lakik itt. Ashton magához húzz majd megcsókol. Felkap és az ágyra fektet. Nyakamat csókolja, én pedig közben szenvedélyesen nyögök. Ekkor pedig kinyillik a bejárati ajtó. 

- Itthon vagyok! - hallom meg Arthur hangját. 

Ashton kérdően nézz rá. Feláll ahogyan én is. Hangosan kezdünk el beszélgetni átlagos dolgokról. 

Kimegyünk a szobából és lemegyünk. Arthur kérdően nézz ránk. Ashton elköszön és elmegy. Én a konyhába megyek valami kajáért. Megcsinálom magamnak a szendvicset. Mikor kilépek a konyhából Arthur előttem áll. Leültet az egyik bárszékre, ő elém ül. 

- Mi ez? - kérdezi 

- Egy szendvics, kérsz? 

- Spencer...tudod nem erre gondolok. - mondja 

- Akkor mire? - kérdezek vissza 

-  Nem is tudom..mondjuk arra hogy  mit keresett itt Irwin? - kérdezi 

- Beszélgetünk - válaszolom 

- Akkor ezért van kiszívva a nyakad és a félrúzsod az ő ajkán volt - mondja 

- Mi közöd van hozzá? - válaszolom 

- Mondjuk annyi, hogy megcsalod a barátodat - válaszolja 

- És ő nem ezt tette - mondom 

- Engem ez a rész hidege hagy Spencer, de Luke szeret téged, ez a gyerek.... - kezdi 

- Én is szerettem Luke-ot, de Ashton-t is szeretem. - kiabálom 

- Spencer ez akkor sem megoldás - kezdi Arthur lassan, de én ott hagyom. Kimegyek a teraszra és elszívok egy cigit. Nem is tudom mit vártam Arthgur-tól ha megtudja. Arthur a hűség mintaképe, várt a nőjére, és persze egy szent. Nem érdemel meg engem mint barát. Visszamegyek. Megkeresem őt, és megölelem. 

- Bocsánat, igazad van - mondom. Nem mondd semmit csak megpuszil. 

Ezután elmegyek zuhanyozni. Felveszem a pizsimet, és kapok egy üzenetet. 

Áll még a találkozó holnap Oxfordban? - Ash 

Igen - Spenc

Bemegyek a szobába. Lefekszem aludni, de nem sikerül valahogy elaludni. Allison még nincsen itthon azonban, apáék már igen. Mivel nem tudok aludni gyorsan felöltözöm, és elmegyek. 10 perc múlva Cliff-hez érek. Szőke haverom, megölel. Beenged majd megengedi, hogy vele aludjak és mint mindig a testünk pontosan illeszkedik a másikéhoz....