11.fejezet Kezd minden tönkre menni

Néhány nappal később otthon vagyunk már. Szobámban ülök és csak magam elő nézek, a kezemben van egy dalszöveg amit nem régen találtam a postaládánkban. Pontosan tudom ki küldte megismerem ezt a kézírást. Amnesia, a dal ami miatt elrohantam, most itt van a kezemben. Ashton, írt valamit de nem érdekel. Könnyeim áztátják a papírt. Hogy tehette ezt? Hogyan? Már nyúlnék be a fiókomba de akkor elveszítem őt is. Nem....nem szabad drogoznom. Ashton, a mindenem. De, ezt nem hagyhatom szó nélkül. Oda kell mennem. Letörlöm a könnyeimet majd bakancsot húzok. Anyám most ér haza, de én félre lököm. Futok, kezemben a dalszöveggel. Azt hiszi ezt is megússza? NA abból nem eszel Luke Hemmings. Ránézek a felhajtóra, csak az ő ajtója áll ott. Becsengetek. Ő nyit ajtót. Szemeivel engem nézz. Hozzá vágom a papírt teljes erőből. Ő hátrébb megy de nem esik el.
- Hogy a fenébe képzeltet ezt? - üvöltöm
- Ez az igazság - magyarázza
- Szarok az igazságra! Nekem most ott van Ash és ezt fogad el, Hemmings! - üvöltőm és a mellkasát verem. Hallom ahogyan sír. Hallom ahogyan becsapja az ajtót. Érzem ahogyan átkarol.
- Hogyan jutottunk ide? - teszi fel a kérdést
- Úgy hogy megcsaltál - válaszolom, mire megölel, én is átkarolom
- Nem lehetnénk barátok? - nézz le rám
- Nem...nem menne Luke - magyarázom
- Vidd el - kéri és a szövegre nézz - ha egyszer híres leszek ez lesz a belépőd a koncertemre
Az utolsó szavakat mosolyogva mondja. Megfogom a papírt. Már mennék de megszólal
- Nem lehetünk újra együtt...igaz? - kérdezi reménykedve
- Nem...ez az amit soha nem fogok neked elfelejteni. Talán...ha más lett volna. De ő volt...Luke. Johnsohn. De nem csak ez fájt. Néhány nappal azelőtt azt mondtad szeretsz. - súgom
- Most is szeretlek - válaszolja - és azt senkinek ne mondd el hogy fogtalak meg
- Ez a mi titkunk marad - súgom
Ezután kilépek a házból. Még utoljára visszanézek. Lezártam a múltamat. A múltam egy darabja itt maradt, de ezt el kell felejtenem. El kell őt felejtenem. Amilyen gyorsan jöttem ide olyan lassan megyek most. Nincsen kedvem haza menni. miért menyek haza. Hogy anyámat lássam aki minden csak anya nem? Nem köszönöm abból nem kérek. Menyek Cliff-hez? És neki mit mondanék? Csak a fájt rázná. Menyek Ashton-hoz? Mehetnék, ha vitát akarnék. Apámhoz nem mehetek. Calum? Őt nem ismerem olyan jól. Hová mehetnék még. És akkor bevillan. Elindulok a ház felé ahol eddig csak egyszer jártam. Becsengetek az ajtón. Kedvenc tanárom, egyből behív. Felesége kiabál, hogy ki az. Mr.G beljebb hív. Feleségétől egy zsebkendőt kapok, és kéri, hogy üljek le a kanapéra.
- Mesélj, Spencer  - kéri
- Itt maradhatok? - kérdezem, mire bólint
- Itt mindig szívesen látunk, igaz Ryan - nézz a férjére aki leül mellém és megfogja a másik kezemet
- Miss W. addig marad itt ameddig akar - mosolyog
- Köszönöm Mr.G - mosolygok rá
- De holnap iskola előtt hazaviszem, ruhákért és a könyveiért
- Köszönöm  - sírok fel, Mrs.Green ölel férje pedig ruhát és egyéb ilyen dolgokat hozz nekem.
Felesége még kérdezz de mivel látja, hogy nem tudok válaszolok hagy. Lefürdök majd lefekszem aludni.

**

Másnap reggel egy szoknyában, férfi ingben, nyakkendőben, bakancsban. Kisírt szemmel lépek be a terembe. Johnsohn lát meg elsőnek. Felnevet, lekurváz és tovább megy. Leteszem a  táskámat majd kimegyek a terméből. van szerencsém találkozni a régi barátaimmal. Mason csak megvetően rám néz és tovább megy. De akkor ő jön velem szembe. Luke. Az ő szemei sem néznek ki jobban. de a karja. A könyökénél. Szúrás nyomok. 3. Minden drogos tudja mi hagy ilyen nyomot. Heroin. Miért teszi ezt magával? Miattam? Nem teheti..nem éri meg. Valaki átkarol hátulról. Ashton. Megfordulok majd a vállába fúrom a fejemet. Ash átkarol. 

- Mi baj? - súgja a fülembe 

- Luke..miattam lőtte be magát - súgom 

- Máskor is csinálta már 

- Nem....nem Heroinnal - súgom, és sírók. 

- Nem éri meg, Spenc - mondja és megsimogat. Mr.G jön vagyis a hangját hallom. Tudja, hogy sírók vagyis gondolom hallja. 

- Miss Wild, mi a baj? - kérdezi 

- Semmi - mondom és megtörlöm  a szemeimet. 

- Hazaviszem  - mondja Ash a tanár pedig bólint. Ír nekem igazolást, és Ashton-nak majd kimegyünk a suliból. Ha tudná, hogy mennyire nem akarok haza menni. Ha tudná, hogy mennyire nem akarok sehol lenni. Ha tudná, hogy szenvedek. Néhány napja még olyan boldog voltam. És most? Ashton kirak a házunk előtt. Kiszállok majd bemegyek a szobámba. Vagyis a szobámba nevezett pokolba. Hallom, hogy Ash is utánam szalad, de nem érdekel. Megkérem, hogy hadjon egyedül, ő pedig meg is teszi ezt nekem.  Kezembe veszem a dal szövegét, és valahogy azt érzem igaza van. Az Amnesia  tényleg kifejezz. Hiányzik Luke, és ezt ő is tudja. Megnézem a telefonomat és  Ashton nevét látom meg rajta. Üzenetem jött.

Szeretlek, ha neked jobb vele, legyél mellette - Ash

Újabb könnycsepp folyik le az arcomon.

Szeretlek - Spenc

Ezután lerakom a telefont, és elmegyek fürödni. Felveszem Ashton egyik pólóját és írók neki egy üzenetet. 10 perc múlva Ashton ott áll az ajtóban én pedig megölelem és sírni kezdek. Ő felemel és felvisz a szobámba. Letesz az ágyra és mellém fekszik, egy dalt kezdd el énekelni...... Én magamhoz szorítom mintha csak egy plüss maci lenni. Ő pedig átkarol. Elalszom a karjaiban...